Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Müller Róbert: Római kori leletek Zalaszentgrótról

zést megnehezíti, hogy egy-egy típusból kevés példányt ismerünk (átlagban I, 7-t).

73 Az öv hosszabb használatára utalhat a kopottsága. A ságvári temetőben három sírban került övcsatunkhoz hasonló forma elő.

74 Az övre akasztott szerszámhoz hasonló, 12 cm hosszú, egyik végén gombos, másik végén hegyesedő eszköz került elő a Keszthely—dobogói temető 8. sírjából, melyet Sági K. rövid nyelű vasárnak határozott meg.

75 A hagymafejes fibulák többnyire IV. századiak. A négy-négy pontkörrel díszített ,,lábu" változat gyakori,

70 a IV. század második feléből is ismerjük.

77 Tehát ezt a temetőrészietet is a IV. század közepére, ill. második felére kell kelteznünk. A több, mint 500 m-es távolság miatt bizonyos, hogy a felső- és alsóaranyodi sírok két különböző temetőből származnak. Keltezésük azért érdekes, mert az irodalom különböző megfontolások alapján több, a IV. század közepén és második felében használt temetőben idegen elemek megjelenését feltételezte. Az egyik érv a sírok tájolása volt. Mind a négy aranyodi csontvázas sír K—Ny-i tájolású. A későrómai temetőkben a Ny—K. tájolás az általános (kb. 80%), és csak a sírok 10%-a К—Ny. tájolású.

78 Egységesen К—Ny. tájolásúak a Pécs környéki, a mi sírjainkhoz hasonlóan а IV. század közepén induló temetők. Ezekben a temetőkben sem került elő egyetlen egy téglasír sem. Ásató juk és nyomában Barkóczi L. a tájolás és a mellékletek vizsgálata alapján II. Constantius-kovi Rajna-melléki Ny-i germán betelepítésre gondolt.

79 Felvetődött az is, hogy esetleg az írásos forrásokkal is bizonyítható karp betelepítés emlékei ezek a temetők.

80 А К—Ny-i tájolás azonban nemcsak Pécs környékén van meg,

81 mint láttuk vegyesen fordul elő Ny—K. és К—Ny. tájolás a Zalaszentgrót—polgárvárosi temetőben is. Egy temetőn belül többnyire azonos a tájolás, és ez önmagábaa keveset mond az etnikumról.

82 A rítus, a mellékletek összeállítása és elhelyezése alapján is egészen eltérő eredményre jutott a kutatás.

83 Lányi V, az értékelhető IV. századi temetők vizsgálata alapján arra 71 Lányi 1972. 82. Szíj végünk 160. 54. kép 31. típus, övcsatunk 52. kép 8. típus. T2 R. Alföldi, M.: Schmucksachen, in. Intercisa II. Arch. Hung. XXXVI. Bp. 1957. 463. hasonló a 103. kép 17. és 24. 73 hányi 1972. 82. 74 Ságvár, 34., 127. és 137. sír, a 127. sír csatján ábrázolás (Burger 1966. 96. és. 102. kép). 75 Sági 1960. 208. és 217. 26. kép 9. Az eszköz egyszerűbb változatából 14 példányt ismerünk a IV. századi temetőkből (Lányi 1972. 162. 56. kép 33. típus és 198. 7. táblázat). 7{i Lányi 1972. 156. 50. kép 16. típus. A 190. 3. táblázat 15 példányt sorol fel. 77 Pl. Keszthely—Csórégödör (Sági 1960. 203. 12. kép 1. és 15.); Keszthely—Dobogó (Tjo. 241. 58. kép 9.) és Ságvár (Burger 1966. 89. kép 1., 121. kép 1. és 113. kép 2. a miénkhez hasonló csattal együtt). 78 Lányi 1972. 62—63. 79 Dombay 1957. 318—319.; Barkóczi 1954. 56. és 62. jegyzet. 80 Mócsy 1962. 721. Sági elképzeléseivel szemben, hogy а К—Ny. tájolás a romanizált elemekre jellemző (1954. 117.) megemlíti, hogy az a germánoknál is megtatalálható. H1 Gyakori pl. az 1949-ben feltárt intercisai temetőben (Sági 1954. 117.) továbbá az intercisai XXVI—XXVII. temetőben és a győri temetőben is (Lányi 1972. 131.) 82 Mócsy 1982. 722.; Lányi 1972. 131. 83 A legfontosabb irodalom felsorolása Mócsy 1962. 722.