Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)
Mócsy András: Zala megye római kori kőemlékeiről
iratai a felhasznált kőanyag szempontjából ennek megfelelően csoportosulnak: Zalalövőn egy rendkívül puha homokkőből faragott, rosszminőségű oltár töredéke ismert, 7 Zalaapátiból (vagy környékéről). 8 Hévízről 9 és Zalakoppányból 10 ugyancsak homokkő oltárok, Zalaszentgrótról 11 egy homokkő sírfelirat. E többnyire rosszul kidolgozott, feliratvésésben járatlan faragóktól származó kőemlékek mellett első pillanatra kiválik egy másik csoport, amely mind anyagában, mind kidolgozásában magasan e helyi termékek színvonala felett áll. Kivétel nélkül finom, kristályos fehér mészkőből (u. n. stájermárványból) készültek, gyakorlott, sőt olykor művészi igényű kőfaragók keze munkájáról tanúskodnak és nem nehé~ sőt olyko" művészi igényű kőfaragók keze munkájáról tanúskodnak és nem nehéz őkei beilleszteni a poetovioi kőfaragóműhelyek termékei közé. Ezek a műhelyek a közeli Pohorje (Bacher) hegység stájermárványát használták. Az eddig ismert darabok rövid leírásához előrebocsájtjuk, hogy a sírkövek feliratát és — ha ilyen volt — képmezejét minden esetben csavart, lent három pikkelysorral borított féloszlopok szegélyezik. A felsorolás a nagyság szerint rendezett képek sorrendjében történik. (1. kép) 1. Bagodvitenyéd. Közöletlen. 12 Kisméretű sírkő felső bal sarka: az orommezőben középen kantharos, mellette fekvő, hátratekintő párduc. Az orommező . kép 7 RIU 286. Már nem kerülhetett bele ebbe a gyűjteménybe egy hasonlóan rosszmi- , nőségű kis homokkő sírláda, amelyet 1951-ben találtak Zalalövőn és a Göcseji Múzeumba került. 8 RIU 29L. 9 RIU 306. 10 RIU 307. 11 RIU 308. 12 Lelőkörülményeiről Vándor László a következőket írja: „A falutól északra egy széles, lapos dombhát húzódik, amelynek két oldalán a völgyben két kis patak igyekszik a Zalába... A dombhát gerincén egy észak-déli irányú nyílegyenes dülőút halad, amit a nép Csapásnak nevez. Ennek az útnak mind a két oldalán szántóföldek húzódak, ahol a szántás után gyakran lehet találnia római-kori és középkori cserepeket. A Csapás keleti oldalán, a kettős villanypózna vonalában a traktor egy fehérmárvány sírkő töredékét szántotta ki. A sírkövet Németh János tanuló jelentette be, aki hazavitte, majd átadta a Göcseji Múzeumnak." Az előkerülés éve 1973.
