Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Vándor László: A csácsbozsoki r.k. templom kutatása

6. kép. A románkori szentély alapozása Ugyanakkor ebbe szórták bele a gótikus templom beomlott boltozatának elemeit, innen származott már több egész borda és bordatöredék. Az I. sz. szelvényt a templom északi külső oldalán, a sekrestye előtt ástuk, ahol a falban egy később vágott gótikus ajtó jelentkezett. A szelvényben megtaláltuk egy toldásként épült oldalkápolna kőből készült alapfalait, amelyek XIV—XV. századi sírokra épültek rá (4. kép). A sírok miatt laza talaj tette szükségessé, hogy az oldalkápolnát az északnyugati sarkán később egy tégla támpillérrel megerősítsék. 40 cm mélységben a kápolna padlószintjén pusztulási (égési) réteg jelentkezett, ahol embercsontokkal keverve négy részben ép főzőedény (II. ábra 2—3), sok kerámiatöredék, és az égéskor kizuhant ajtó vas részei, két lakat, kilincs datálta a templom pusztulását a XVI. század első felére. A legérdekesebb lelet egy mázatlan, futó szarvast ábrázoló padlótégla töredéke volt (III. ábra). A szelvénynek az északi fal melletti részét 110 cm mélységig lemélyítve elértük az alapozás alját. Ez a falszakasz jellegzetes alapozási módszerrel készült: döngölt agyagba rakott téglákból, váltakozva lapjával, illetve élével kifelé állva, 4 sorban. A téglák mérete ugyanaz volt, mint a felmenő falban, 33X16X5 cm. Ez a falszakasz a szelvénybe benyúló barokk támpillérig tartott, annak nyugati oldalán már habarcsba rakott alapozás jelentkezett. A döngölt agyagba rakott alapozás téglái nagyon rossz állapotban voltak. Az I. számú szelvényben tisztáztuk, hogy a XVIII. századi támpillért a két különböző korú, egymáshoz épített fal elmozgása miatt építették. A szelvényben négy középkori sírt tártunk fel.