Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Valter Ilona: A zalalövő-zalamindszenti ?. k. templom kutatása

A déli oldalon három ablak nyílik, melyek közül a torony melletti — kutatás nélkül is megállapítható volt — románkori, a másik kettőt később megnagyobbították. A templom belsejében — a hajó északi és déli oldalán — a diadalív mellett — egy-egy kettős csúcsíves fali fülke van, középen féloszloppal kettéosztva. A szentélyben barokk oltárt találunk, kőből épített oltármensával, rajta értékes barokk kép, Mindenszentek ábrázolással.' A hajóba értéktelen neobarokk padok vannak. A nyugati oldalon gerendára fektetett fakarzat emelkedik. A templomot rendkívül rossz műszaki állapotban találtuk. Kívül-belül óriási repedések voltak láthatók, északi fala teljesen, a déli a lábazatig vizes volt, kívül rétegekben jött le a vakolat. A déli oldalon és a szentély északi oldalán a néhány éve felrakott beton lábazattal együtt kidőlt az alapozás egy része is. Műemléki kutatás: a) Ásatás A kutatás előtti helyszíni szemlén azt is megállapítottuk, hogy a mai szentély nem lehet románkori. Következett ez a templom tömegarányaiból, a hajóval egyszélességű, nagyívű szentélyből. A korábbi szentély megkeresésére és a padlószintek tisztázására nyitottunk egy kutatóárkot a templom belsejében, az északi oldalon levő fali fülkék és a diadalív mellett (2. sz. kép). A szentélyben állt a barokk oltár mensája, szinte az egész teret kitöltötte, így nem tudtuk a templom közepén kijelölni a kutatóárkot. Az I. sz. kutatóárokban (3. sz. kép, ,,A—A" metszet) az újkori cementlapokból álló padló és a törmeléke eltávolítása után egységes barokk téglapadlót találtunk 5,5x15x30 cm méretű téglák voltak lapjára lerakva. Ez alatt 10 cm-es törmelékréteg volt, majd a középkori padlószint következett. A szentély szintje a középkorban és a barokk átépítés után is 15 cm-rel magasabb volt, mint a hajóé. Az északi hajófalon megtaláltuk a fali fülkék alsó lezárását, megkerestük a román alapozás alját, megfigyeltük az alapozás módját (3. sz. kép „B—B" metszet). Az alapozás döngölt agyagba rakott, lapjára, majd élére állított 6x17x36 cm méretű téglákból készült. Az I. sz. kutatóárok szentélyben eső részében előkerült a románkori szentély alapja. Az északi diadalív barokk alapozása mellett döngölt agyagba rakott félköríves fal indul. Sajnos, csak kis szakaszát tudtuk kibontani, mert a barokk oltármensa miatt nem lehet az árkot szélesíteni. Az árok keleti végében az épen maradt barokk padlót nem akartuk feltörni, ezért itt sem áshattunk mélyre. Ez a magyarázata annak, hogy az „A—A" metszeten a román szentélyfal nem látszik. A diadalív barokk alapozása alatt megmaradt — két sor agyagba rakott tégla formájában — a román diadalív alapozása. Ebből indul ki az előbb említett szentélyfal, amely a szűk árokban meglehetősen amorf formát mutatott. A speciálisan, élére majd lapjára rakott téglák helyenkint ,.kilógtak" a félkörívből, de az mégis határozottan kivehető volt, hogy a szentély alapfalának belső szegélyét találtuk meg. Külső szegélyét a ráépített barokk alapfal miatt nem tudtuk megkeresni, de falszélessége majdnem bizonyo-