Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Szőke Béla Miklós—Vándor László: Pusztaszentlászló XI. századi temetője

gyűrű, ahol szintén keretekbe foglalták az egyes jegyeket. Csallány D. a besenyő rovásírás emlékét látja bennük, Kiss A. pedig a honfoglalás előtt a magyar törzsekhez kapcsolódott zsidó hitű és írású kazár néphez köti e gyűrűk egy részét. A gyűrűk felirata azonban egyetlen esetben sem értelmes szöveg — az olyan értelmezés pedig, mint „gyűrűje szép",

20 semmitmondó jelentésű, minden bizonnyal rossz olvasat. Gyűrűink a Csallány D. által a besenyők rovásírásához kötött gyűrűk csoportjával mutatnak több rokonságot. Ha a térképre tekintünk, Zala megyének ebben az É—D irányú völgyében, ahol lelőhelyünk is van, egy sor olyan helység található, mint Becsehely, Zajk, Oltárc, Tolmács, Kozár, melyek neve törökös hangzású, emellett tudjuk, hogy ebben az időben a besenyők határvédők voltak a nyugati gyepükön (hogy a göcseji székelység bonyolult kérdéskörét ne is említsük). Elképzelhető tehát, hogy az ő nyelvemlékük e gyűrűk felirata. (Erre a kérdésre azonban csak a temető teljes feltárása és az antropológiai anyag feldolgozása után remélhetünk választ.) Az ilyen alapokon való bizonyítással szemben azonban a következő aggályaink vannak: 1. Nem tartjuk elfogadható módszernek azt, hogy valamely írásrendszert nem komplex módon, hanem egyes jelei alapján vizsgáljunk; azok alapján, melyek bizonyos hasonlóságot mutatnak más nyelvi rendszerek írásjeleivel. Ezért van az, hogy amikor egyes jeleknek alapján bizonyos hangértéket tulajdonítanak a kutatók, értelmetlen jelentést kapnak. 2. ElfogadhatatlanVI. tábla: I. László dénárja a temető 58. sírjából. 4:1. 20 Ld. Ladánybene 7. sír gyűrűje. — D. Csallány i. m. 81. 1. 152