Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

olyan leletanyagot tartalmaztak, mely megengedi azt a következtetést, hogy a fa— kőkonstrukciós templom a 9. század második felében már állt (Cs. Sós, 1969. 76.). Ezt a datálást az eddig ismert sírok összképe, leletanyaga (a rétegviszonyok tekintetbevételével) adja, beleszámítva azt a két sírt is, melyben „bizánci típusú", ú, n. „fürtös" függők egyszerű variánsai voltak és melyek datálása a moráviai anyag esetében főleg a 9. század utolsó harmada, 10. század eleje (a datálásra v. ö. jelen munka 32. jegyzetben mondottakat). Mivel a fa—kőkonstrukciós templomnak, mint szakrális épületnek is lehet 10. századi fázisa (Cs. Sós, i. h.), a profán használat periódusa a 10. századon belül pontosan nem határolható le, ennek idején az épület már részben romosán is állhatott), ellentmondás nincsen. (Megjegyezhető, hogy az első temetkezési periódus leletanyagából kiemelt „kétgömböcsös" fülbevaló típus variánsa, a „kétgömböcsös típus" morva anyagban, mint dunavidéki típus szerepel, alsó datálási határa bizonytalan). Szőke Bélánál, aki sem a fa-kőkonstrukciós templom 10. századi fázisára vonatkozó adatokat, sem a temető többrétűségét nem veszi figyelembe, a datálási problematika ebben a „leegyszerűsített" formában jelentkezik: „Az „R" réteg keletkezése előtt ásott sírok korban, rítusban nem válnak el élesen. Bár a szegényes leletanyag nem ad pontos keltezésre támpontot, koruk a IX. sz. második felére, X. sz. elejére tehető. Mivel e sírokat metszik a cölöplyukak, az állványzat kora — a történeti körülmények figyelembe vételével — nem lehet korábbi a X. sz. végénél, XI. sz. elejénél" (Szőke В., i. m. 82—83.). Ehhez hozzátehető, hogy „oszlophely" csak egyetlen mellékletes sírt metszett: 62. sír, melyből egy teljesen szétmállott, típusra meg nem határozható bronz fülbevaló származott (Cs. Sós, i. m. 65, 67). 51 Győrffy Gy., Opponensi vélemény Cs. Sós Ágnes „A Dunántúl IX. századi szláv népessége" c. kandidátusi értekezéséről. Arch. Ért. 95. 1968. 115. A királyi kápolna kérdéséről: i. m. 114. b2 A récéskúti bazilika problematikáját magam részéről sem tartom lezártnak. Egyrészt, mert maga a récéskúti ásatás sem lezárt és a bazilikától északra és nyugatra jelentkező Árpád-kori maradványokat sem lehet még értékelni. Továbbá: Dávid Katalinnal az Árpád-kori Zala megye művelődéstörténeti kérdéseivel foglalkozó tanulmányaink során (melyek településtörténeti kérdéseket is érintenek természetesen), olyan adatokat gyűjtöttünk fel, melyek szükségessé teszik, hogy a récéskúti maradványokat új megvilágításba helyezve vizsgáljuk, úgy a 9. századi, mint az Árpádkori problematika vonatkozásaiban. („Az Árpád-kori Zala megye templomos helyei" c. tanulmány megjelenése valószínűleg 1978). A kézirat lezárása után az utolsó ásatási szakasz: 1976. A négyhónapos munka két lelőhely között oszlott meg. 1. A Várszigeten folytattuk az 1973—1975. közötti tervszerű leletmentést, egyik jelentős eredmény egy, a „Pribina-kort" megelőző kulturréteg jelentkezése. 2. A Várszigettől É-ra nagyarányú leletmentést indítottunk be az egyik, útépítéssel veszélyeztetett szigeten; első lépésként egy kisméretű korai középkori templom és vele összefüggésben álló többrétegű temető egy része került feltárásra (a munka 1977-ben folytatódik). A kézirat lezárása után jelent meg T. Stefanovicová cikke, melyben különös figyelmet szentel a Zalavár—Récéskút-i bazilika kérdéseinek (K niekotorym otázkam stavebnej techniky a provenciencie vei' komoravskej architektúry : Zborník Filozofickej Fakulty University Komenského, Historhca, XXVI. 1975; v. ö. u. a. Bratislavsky hrad v 9.—12 storoci. Bratislava, 1975. 70 skk. old.). A récéskúti kőbazilika „visszadatálását" a 9. századba és beiktatását a Közép-Duna-i szlávok monumentális építészetébe (37. old.) részben a fa—kőkonstrukciós fázis kiiktatásával kívánja okadatolni (ismét csak összefüggéseikből kiragadott vagy hiányosan átvett adatokkal találkozunk), részben művészettörténeti meggondolások alapján kísérli meg. Megjegyzéseim itt csak az utóbbiakhoz vannak. 1. Stefanovicová által a 9. századi datálásban döntőnek tartott építészeti kritériumok, beleértve az alaprajzi sajátosságokat is, valójában nem döntőek. Az alaprajzi sajátosságok problematikájáról volt szó e munka keretében: Stefanovicová úgy a problematikát, mint az idevonatkozó újabb eredményeket figyelmen kívül hagyja (Maurisic általam már idézett 1972. évi munkáján kívül megemlíthetők a Reichenau-i (Bodensee)