Régészeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 6. (Zalaegerszeg, 1976)

Cs. Sós Agnes: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról

nyékén, a Zala, illetve a Kisbalaton szigetein élő népességre is kiterjedve. Erre utalhat a récéskúti fatemplom, mely egy leégett település helyén épült. Ezt természetesen nem zsükséges feltétlenül háborús okokkal magyarázni, bármilyen körülmények között is pusztult el, a népesség más szigetre húzódva folytathatta életét, de igen valószínű, hogy nem a Récéskút-sziget az egyetlen „Pribina-előtti" lelőhely Zalavár környékén. E telepek és köztük a récéskúti telep népességére keveset mondhatunk, annál is inkább, mivel a sziget legkorábbi temetkezéseinek anthropológiai anyaga feldolgozatlan. Ennek ellenére mint munkahipothezis feltehető, és ez az eddigi eredményekkel nincsen ellentmondásban, hogy a Pribina-centrum kialakulásában ethnikai tényezők is szerepet játszottak: a frank kormányzat részben azért is jelölte ki a Zalavölgyet Pribina települési helyévé, mert ott sűrűbb szláv népesség élt. Érdemes itt felfigyelni a folyóvölgy településtörténeti sajátosságaira, melyek amellett, hogy a hely-, illetve földrajzi névanyagban tükröződnek, az újabb régészeti anyagon keresztül is megvilágíthatok. így nem tartom puszta véletlennek, hogy a Dunántúl egyetlen hiteles szláv urnateremtője, a Zalavártól mintegy 50 km-re fekvő Pókaszepetken, tehát éppen a Zalavölgyben került elő, és azok az adatok, melyek egy másik urnatemetőt valószínűsítenek, Keszthelyre vonatkoznak.

41 A récéskúti ásatási eredményekkel összefüggő problematikát ki kell még egészíteni néhány olyan megfigyeléssel, melyek a Pribina—Kocel periódus utáni korszakot érintik. Az ásatási megfigyelések alapján valószínű, hogy a fa—kőkonstrukciós templom a 10. században még állt, de ezen belül egy időben már nem mint templomot használták. Lebontása után az új templom, a kőbazilika építése a régi szakrális hely „felújítását" jelenti. A bazilika első pusztulási periódusai még az Árpád-korra esnek: égés, majd árvíz. Az utóbbival összefüggő rétegek a vízszint nagyobb arányú és tartósabb emelkedésére utalnak (a rétegvizsgálatokat a Földtani Intézet tudományos munkatársai végezétk). Ez után került sor az északi bejárat és a nyugati főbejárat megszüntetésére, a belső padlószint megemelésére és a déli bejárat részbeni elfalazása után a küszöb megemelésére. Az új, ennek megfelelő járószint egy vastag, iszapos hordalékréteg elegyengetésével alakult ki. A 14—15. században a templom ebben az átépített formában (az elfalazások, illetve a padlónívó megmelése mellett egy torony építése a martex középső része felett szintén ehhez a periódushoz tartozik) állt, a 16. században veszti el szakrális funkcióját és újabb átépítése a vár szerepével függ össze: őrtoronyként használják.

42 A Récéskút szigeten előkerülő objektumokat tehát a bazilika építéstörténetének figyelembe vételével kell értékelnünk. Mivel 1961—1963-ban és az 1968. évi, lényegében tereprendezéssel öszszefüggő rövid kutatás folyamán csak a bazilika közvetlenebb környékének feltárására szorítkozhattunk és a távolabb nyitott felületekkel csupán egy általános tájékozódást kívántunk nyerni, az eredményeket részletesen értékelni még korai lenne. Annyi a bizonyos, hogy úgy Árpád-kori, mint középkori épületmaradványokkal, fakonstrukciókkal lehet számolni. Arra sem volt mód eddig, hogy a többrétegű temető széleit megkeressük. Éppen ezért az eddig feltárt sírokat sem publikáltam részletesen. Megjegyezhető azonban, hogy a Récéskút-szigetet mint temetkezési helyet elsősorban a kőbazilika előtti perió-