Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - II.Deák és a polgári magyar közjogtudomány
gi irodalomban a polgári alkotmányosság eszmei hatását: „A harmincas évek országgyűléseinek tanácskozásaiból kitűnik, hogy az országgyűlés tagjainak jogállása még általában nem tekintetett olyannak, mint amely tulajdonképp az országgyűlést törvényhozó feladatából illeti meg, hanem inkább a nemesi szabadságból, a közügyek intézhetésének általános jogából folyó személyes jognak... bár az alsó tábla többsége, valószínűleg az alkotmányosságról akkor már európaszerte elterjedt tanok hatása alatt, mindinkább közeledik a mai állásponthoz, amint ez Deák, Klauzál, Somsich stb. nyilatkozataiból világosan kitűnik." 16 Nagy Ernő a hatalmi ágak tagolásának alapjára építi fel a magyar közjog egész rendszerét. Munkájában sokhelyütt hivatkozik Deák nézeteire, írásaira. 17 Jól szemlélteti a történeti iskolával történt szakítást a rendeleti jogalkotás megítélése, amelyet Deák az Adalék-ban csak sürgős szükség okából vagy rendkívüli állapot esetén tartott megengedettnek. Nagy Ernő már másként látja végrehajtó hatalom helyzetét, és elengedi a megszorító feltételeket. 18 Nagy Ernő után a szakirodalomban Deák ismét elsősorban a kiegyezéssel kapcsolatos témákban hivatkozott szerző, majd fokozatosan jogtörténeti forrássá antikválódnak nézetei. A királyi hatalomról, 19 a perszonálunióról, kiegyezésről és a közös ügyekről, 20 a trónbetöltésről, 21 a mentelmi jogról2 értekező szerzők állandóan hivatkoznak rá. A legtöbbet használt forrás azonban az „Adalék", amellyel Deákot szinte végérvényesen Magyarország és Ausztria közjogi kapcsolatainak autentikus értelmezőjévé avatják és korlátozzák egyben. A közjogi irodalom ily módon részese annak a torzításnak, amely reformkori működését, igazságügyminiszteri tevékenységét és az 1861. évi feliratot rejtve hagyja és a kiegyezés engedményeivel, a dualizmus közjogi megalapozásával dicséri Deákot. Marxista jogtörténet-írásunk már megtette az első lépéseket Deák kodifikátori szerepének módszeres feltárása terén. Sarlós Márton eredetileg „Az ismeretlen Deák" címmel készült tanulmányt írni, de az úrbéri földtulajdon 1832—36. évi tárgyalásai bőven kitöltötték egy tanulmány keretét. „Az bizonyos, hogy már ezen az országgyűlésen a magyar jogtudomány nagymestere gyanánt mutatkozott be és törvénytervezeteiben a jogászi szabatosság és céltudatosság példaképeit láthatjuk" — állapítja meg Deákról. 23 3. A reform-országgyűlések vitáiból Deákot olyan politikusként ismerhetjük meg, aki a haladás mellett állt ki, de számolt a realizálható lehetőségek16 Nagy Ernő i. m. 5. kiadás, 1905. 320. p. 17 A forrásmunkák között sorolja fel Deák 1839—40. évi országgyűlési követ jelentését, 1861. évi cikkét Zágráb megye körleveléről és az egyesülésről, valamint az Adalék-ot. 1S Kovács István i. m. a törvényről és a törvényerejű rendeletről. 350. p. 19 Kmety Károly: A magyar közjog tankönyve. Bp., 1911. 175—76. pp. Tomcsányi Móric: Magyarország közjoga. Bp., 1940. 294. p. 20 Kmety 486—499., 505—507. pp. 21 Tomcsányi 341. p. 22 Jelűnek Arthur: A mentelmi jog. Bp. 1890. és Bölöny József: Mentelmi jog. Bp. 1937. 23 Sarlós Márton: Deák Ferenc és az úrbéri földtulajdon az 1832—36-i országgyűlésen. Jogtörténeti Tanulmányok I. Bp. 1966. 193. p.
