Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

NIZSALOVSZKY ENDRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR POLGÁRI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA - VI. Az Országbírói Értekezlet és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok

dális érdekek tényleges szolgálatát homályba burkolva, a nemzeti gondolat kerül ki győztesként, amely ha nem is képes az 1848-ig a haladás útján megtett lépéseket visszavonni, a továbbhaladás a korábban kijelölt úton, amely nem a régi nemzeti jog újjáéledését jelentené, mellőzi. Ebben a legmesszebb Ghyczy Kálmánnak a magyar jog maradéktalan visszaállítását követelő intransigens álláspontja megy, amelynek logikus felépítésével szemben súlyos szépséghibája, hogy sem őszinte, sem önzetlen nem volt. Tudta, hogy javaslata megvalósíthatatlan és éppen az ellenkező eredményt várta — az osztrák jog fennmaradását — a javaslatának elfogadásától. Ebben a maga személyében is érdekelt volt egy hagyatéki ügy révén, amelyben az osztrák jog szerinti elbírálása lett volna a számára kedvező. Deák Ghyczy álláspontjának ezt a hátterét megismerve, magatartását sohasem bocsátotta meg neki.

37 VI. Az Országbírói Értekezlet és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok Deáknak az Obért-en elfoglalt álláspontjai igen sokoldalú megvilágításban részesültek már történeti, politikai, államjogi és polgári magánjogi nézőpontból egyaránt. Mint általában az eddigiek során néhány jellegzetes, mérsékeltségével és logikai súlyával döntően ható megnyilatkozásával, ezúttal is Deák mélyen megalapozott tekintélyének erejével is támogatott néhány momentum bemutatására szorítkozom. Deák megnyilatkozásait, amelyekben az 1848-as vívmányok megalkuvás nélküli fenntartás, de — Ghyczy vei szemben Tóth Lőrinccel és Horváth Boldizsárral egyetértésben — az ősiség eltörlése által a korábbi magánjogon ütött rések betöltésének elkerülhetetlensége jut kifejezésre, Sarlós Béla e kötetben közölt tanulmánya alapos részletességgel mutatja be. A tárgyalások során egyre világosabbá vált, hogy a törvényes öröklés rendjének hiánya-talán egymagában — az a hézag, amelynek betöltéséről gondoskodni kell. Erre a betöltésre azonban az osztrák öröklési rend felhasználása a legélesebb ellenállásba ütközött és az értekezlet legnagyobb viharát idézte fel.

38 A vihar lecsillapításának szerepe itt is Deáknak jut. Nem tartja helyesnek — mondja, — hogy az idegen hatalom műve iránti gyűlöletből saját polgártársainak kárt tegyen és ezért elvileg nem zárkóznék el bizonyos osztrák rendelkezések fenntartásától, de főleg azt a mostoha elbánást bírálja és tartja elfogadhatatlannak, amelyben az osztrák törvény az özvegyasszonyt része37 Szabad: 1967. 321.; Ferenczi: 1904. II. 261. 1. 38 L. Horváth Boldizsár, Tóth Lőrinc, Somoskeőy Antal, Barkóczy János, Nyeviczkey József és Széber Mihály felszólalásait. Ráth: 1881. II. 209., 219., 249., 253., 266., 288. pp.