Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
Az október 1-i tanácskozás alkalmat adott ismét Deák Ferencnek arra, hogy a magyar egyházpolitikának e vajúdó kérdésében állásfoglalását kibontsa. Lerögzítette az autonómia lényegét az állammal szemben: „az államtól csak áz oltalmat kívánjuk — mondotta —, melyet az államban létező minden hitfelekezet joggal kívánhat; tiszteletben tartjuk az állam törvényes hatalmát, de egyházunk ügyeinek szervezésére és vezetésére nézve szabadságot és egyenjogúságot kívánunk, független önállást. Ebből áll a katholika egyház autonómiája, melyhez jogunk van, s melyet elérni törekszünk." Ehhez azonban kölcsönös közreműködése szükséges az egyháziaknak és a világiaknak. Nehogy szakadás állhasson be, szükséges, hogy az első lépéseket igen nagy gonddal tegyék meg, annyival inkább, mert az autonómia valójában új eszme az országban. „A katolikus autonómia az egész katolikus egyházat illeti. A római katolikus egyház pedig a római katolikus vallást követő egyháziak és világiak összessége..." Ez összességnek „túlnyomólag nagyobb részét kétségtelenül a világiak teszik." „Nem kívánhatjuk ugyan — folytatta Deák —, hogy az öszszes egyházat illető ügyek vezetésében az egyházi rend csupán csak számaránya szerint bírjon befolyással; de azon kívánat, hogy minden ily ügyeknél a képviseletben a világiak legyenek túlnyomólag képviselve, méltányos és igazságos, ezt az eszmét maga a mélyen tisztelt püspöki kar is követte javaslatában." A tennivalók sorozatára azt javasolja, hogy a püspöki kar csak azon szabályok megállapítására szorítkozzék, amely szerint „a katolikus egyházi és világi honpolgárok meghatározott számú képviselőket válasszanak." Ezt úgy állapítsák meg, „hogy a túlnyomó mennyiség a világiakat illesse." A választási szabályzatot az uralkodó megerősíti, s ekkor megválasztják az első gyülekezetet. Ez se bocsátkozzék még az autonómia szervezésébe, mert némileg oktrojált szabályok alapján lett megválasztva. Ez a gyülekezet dolgozzon ki egy részletes választási szabályzatot, amelynek alapján már olyan gyülekezetet kell életrehívni, amely képviseli a katolikus egyházat és jogosult lesz az autonómiai szervezetet és szabályzatot megállapítani. Nem tartoznak azonban hatáskörébe a vallás dogmái, az isteni szolgálat, az egyházi személyek fegyelme, s a papaság nevelése. 108 Deák érvelése még a két világháború közötti egyházi felfogás szerint is „a katolikus egyház lényegét teljesen félreismerő liberális eszmevilág szülötte" volt. Egyházi körökben még mindig arra utalnak, hogy az egyház alapítója „állandó és eltörölhetetlen különbséget rendelt a hívők és elöljárók között", s a demokratikus szervezetű protestáns egyházakkal ellentétben a kormányzó egyháznak a kormányzásban „natív" joga van, a hívek a kormányzott egyház tagjai e jog részeseivé csak engedmény útján lehetnek. 109 Minden elvi lerögzítés ellenére Deák megjegyzései mégis járható utat mutattak, amelynél a közhangulat nyomására — „ad majora mala evitanda" — maga a prímás is azt indítványozta, hogy Deák Ferenc véleményét minden további vita nélkül határozattá kell emelni. S így is történt. Deák másnap elküldte a prímásnak az m Deák Ferenc beszédei. 2. kiad. VI. köt. 224—226. 1. v. ö. Török Autonómia. 131 sk. 1. Pesti Napló, 1868. okt. 2. Pester Lloyd, 1868. okt. 4. m Schütz Antal, Dogmatika. Bp. 1937. II. 267. 1., v. ö. Aschenbrier Antal, A katolikus egyház autonómiájáról Magyarországon. Bp., 1893, Török, Autonómia. 138. 1.
