Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
országra kiterjedő autonómiai szervezés fontosságára, amit egyébként 1848ban a katolikus egyházi és világi vezetés kezdeményezett, aminek megvitatására azonban az országgyűlés bezárása miatt már nem kerülhetett sor. Ennek hiánya viszont károsan hat az egyházi iskolák és alapítványok kezelésére, s közömbösséget teremt a katolikus hívek között is. A kultuszminiszter ezért javasolta, hogy a prímás tárgyaljon a püspöki karral és tegyen kezdeményező lépést olyan autonómiai szervezet létrehozására, melyben a világiak befolyása az egyházi iskolák és alapítványok kezelésére biztosíttatnék." Simor János prímás szeptember 8-án válaszolt a miniszternek, miután Eötvös jónak látta a maga levelét a sajtó útján is közzétenni, s ezzel elvágta az útját annak, hogy a prímás a levelet esetleg elfektesse. A prímás mindenesetre mosakodott, hogy az iskolák és alapítványok ügyének elhanyagolása miatt a magas klérust felelőssé tenni nem lehet, s a hitbeli közömbösség nem csak a katolikusok sajátja. Sietett egyben arra is utalni, hogy a főpapság az elmúlt években ismételten kérte az uralkodót, hogy a katolikus alapítványokat kezelésre egy vegyes tagokból alakított bizottságnak adassa át. Most, hogy a kérdést a kultuszminiszter újból felhozta, a szervezést ismét fontolóra veszik. 100 A püspöki kar ezután kidolgozott a szervezésre egy elaborátumot, ebbe azonban a világi elem nem szólhatott bele, s ezért Eötvös előbb egy hivatalos levélben, majd a prímáshoz írt 40 oldalas magánlevélben 101 vegyes értekezlet összehívását javasolta, amelyben „tekintélyes és közbizodalomnak örvendő világiak" alkossák meg az egyháziakkal együtt az autonómia tervezetét. Eötvös is látta, hogy bár az autonómia nem tartoznék az országgyűlési tárgyak közé, de az igen, hogy az állam és az egyház közötti hovatartozást illetően vitás vallás-, esetleg a tanulmányi alap az autonómiának átadassék. Azonkívül az autonómiát összhangba kell hozni a királyi főkegyúri joggal, s ennek mikénti rendezésébe is van az országgyűlésnek befolyása. Utalt az Európában uralkodó szellemre és ezért biztosra veszi, hogy az autonómia törvényes rendezése csak úgy remélhető, hogy azt nemcsak a papság, hanem a katolikusok összessége követeli, s ha a kormánynak az egyházi vagyon és iskolaügy körül gyakorolt addigi befolyása a katolikus polgárok kezébe tétetik le. 102 A püspöki kar szeptember 26-i összejövetele nagyon bizalmatlanul nézte ezek után az egész autonómiai szervezkedést. A világiak részvétele, különösen döntő befolyása még gazdasági ügyekre is —, vagy éppen elsősorban azokra — teljesen távol állott a feudális kori egyház hierarchiájától, amelyet a forradalmak és a polgári átalakulás idején annál kevésbé ismertek el, minél jobban fenyegette a magas klérust a feudálisnál sokkal szabadabb szellemű liberális yy Eötvös 1867. júliusában kelt levelét közli Szemnecz. 24—31. 1. 100 Szemnecz. 33—45. 1. 101 Eszt. pr. lt. 39/1868. secr. Fasc. Autonómiá-ban 1868. május 11-én 250 VKM. sz. alatt. Kivonatosan közölte Forster Gyula, A katolikus autonómiáról. Budapesti Szemle, 1897. — v. ö. Török Autonómia. 118. 1. A püspöki kar előkészületeinek jegyzőkönyveit Török munkájának függelékeként közli. m Eötvös nézeteire részletesen Csizmadia 1971, 309—310. 1. Eötvösnek e kérdést még őszintébben és konkrétabban megvilágító Haynald Lajos érsekhez intézett levelét lásd Nizsalovszky Endre, Eötvös két levele, Haynald Lajos érsekhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1967. (LXXI.) évf. 74. 1.
