Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

MÁTHÉ GÁBOR: DEÁK FERENC EMLÉKÉNEK TÖRVÉNYBEIKTATÁSA (1876: III. tc.)

kilenc képviselő által aláírt tervezet Deák polgári erényeinek fényes méltatásával, a gyászünnepélyek rendezésére kiküldött országos bizottság jelentésének elfogadását indítványozta. Hangsúlyozta továbbá, hogy az érdemek elismerését egyedül az utókorra kívánja bízni.

24 A miniszterelnök reagálása az ellenzéki beszédre, nem szolgált meglepetésül. A filippikára adott válaszban „felvette a kesztyűt" mindkét értelemben. Az érdemek elismerése nem kötelez arra, hogy az alkotások egyben sérthetetlenek és hozzáférhetetlenek maradjanak. A javaslatot, azaz a kormányt ért támadás az előterjesztők becsületbeli ügyévé teszi az álláspontjukhoz való ragaszkodást — utasította vissza a határozati javaslatot. A vázolt előzmények után a szokásos parlamenti gyakorlat szerint a képviselőház nagy többsége általánosságban és a részletes vita alapjaként, ez utóbbinál észrevétel nélkül fogadta el a törvényjavaslatot. Ugyanígy járt el a harmadszori olvasást tárgyazó másnapi ülésen. A párhuzamosan tanácskozó főrendiház viszont jelentősen eltért a tárgyalási rendjétől. A hozzáérkezett javaslatot azonnal, bizottsági véleményezés nélkül, közbeszólásokkal általánosan, a szakaszonkénti felolvasás során pedig részleteiben, egyhangúlag tette magáévá. Az eljárás alakszerűségének mellőzését határozatban örökítette meg.

25 A ház elnököknek, továbbá a miniszterelnöknek az országgyűlési vita összefoglalójával kísért felterjesztései gondosan elhallgatták az ellenzéki filippikát.

26 Mint a korábbiakban arról említés történt, az uralkodó által február 22-én szentesített törvénycikk kihirdetése a parlamentben két nappal később történt meg; hiteles másolatának eljuttatása a törvényhatóságokhoz és a fiumei kormányzóhoz még egy hónapot váratott magára.

27 III. 1. Az 1876: III. tc, Deák Ferenc emlékének törvénybeiktatásáról, végrehajtásában a kezdeményezéséhez hasonlóan, a miniszterelnök töretlen energiája mutatkozott. A felelős kormány a parlamenti felhatalmazásnak haladéktalanul akart eleget tenni. A minisztertanácsi határozattal életrehívott nagylétszámú bizottság vezetését a kormányfő vállalta el. A miniszterek, továbbá a főbb intézmények, az országgyűlés útján delegáltak (főrendiház: 12 fő, képviselőház: 25 fő) mellett szinte eltörpült a tényleges feladatban, az emlékmű felállításában érdemi tevékenységre alkalmas művészeti-műemléki tanácsok részvétele. Az emlékbizottság tulajdonképpen a politika egységének és erejének demonstrációját célozta. Nem véletlenül egészült ki a horvát bánnal, a horvát országgyűlési elnökkel, a fiumei kormányzóval. Az országos 24 Képviselőházi Napló, 1876. 91. orsz. ülés 12. p. (A határozati javaslatot aláíró képviselők: Simonyi E^nő, Almássy Sándor, Szalay Imre, ifj. Simonyi János, Fornszek Sándor, Csávolszky Lajos, Pogány Ödön, Szimonfay János, Kiszely Ernő). 25 Képviselőházi Napló 1876. 92. orsz. ülés 26. p., Főrendházi Napló, 1876. XXVIII. orsz. ülés 213. p. 26 OL K 26 ME 240, 262/1876. 27 Képviselőházi Irományok V. köt. 1876. 198. szám, OL K 26 ME 407/1876.