Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)

tisztelegtek. „Egy ilyen látványosság" — sommázza a jelentés — „minden időkre meg fog maradni a történelemben és a Deák legenda csak terebélyesedni fog Magyarországon, hasonlóan Plutarchos hőseinek legszebb példáihoz". „Nekünk, akiket sajnálatos módon a történelemnek nem költészete, hanem realitásai terhelnek, hozzá kell tennünk néhány szót, hogy jelezzük a szenvedélyeket, melyek ott kavarognak e körül a még nyitott sír körül. A régi Deák pártiak, a valódi Deák pártiak, fel vannak háborodva Tisza úr ellen és szemrehányásokat tesznek a miniszterelnöknek, aki véleményük szerint a lehetőségig lecsökkentette a tisztelt főnöküknek járó tiszteletadást, szembeszállt azzal, hogy az országgyűlésen Deák emlékéről különleges törvényt kezdeményezzenek

12 és — mégbocsájihatatlan bűn! — amellett kardoskodott, hogy Ghyczy úr, egy a pártba újonnan jött ember tartsa a gyászbeszédet, kizárva abból minden ékesszólást, melyről pedig oly sokan mások álmodoztak. Ezek a meglehetősen méltánytalan lármázások engem azokra a szomorú szavakra emlékeztetnek, amelyeket Deák úr mondott nekem egy napon: „Mi a politikában nagyon bölcsek voltunk", — mondotta nekem — „de ezt a bölcsességet nagyon nehéz folytatni Magyarországon" . .. Már felemelkedik egy nagy ellenzék a jelenlegi miniszterelnök ellen; hallottam mondani, hogy belefáradt a nehézségekbe, hogy vissza kell lépnie; javaslatok vannak, hogy őt egy gróf Péchy-vei helyettesítsék,

13 — szállnak a mendemondák éppúgy, mint gróf Andrássy bukásáról is; ezek az ellenzék munkáját mutatják, melynek kedvez a pénzhiány és a sokféle bonyodalom. A jövő annyira bizonytalan, a jelen óra nehézségei közepette, hogy legalább a tüneteket jeleznem kell." 5. Fenti adataink a kiegyezés utáni korszak Deák Ferencének portréjához konkréten kétségtelenül nem adnak hozzá új, eddig ismeretlen vonásokat. Még talán leginkább e Deákkal első ízben találkozó, őt az akár a hazai, akár az osztrák kortársaktól eltérően mindenféle politikai és személyi elfogultságtól: ellenszenvtől, rajongástól, vagy kegyelettől mentesen szemlélő idegen által adott, csaknem teljesen objektív leírás az, amely bizonyos pontokon a képnek egyegy új árnyalatára hívja fel figyelmünket. Mindenekelőtt az egész személyiségnek bizonyos, a francia számára érezhetőleg enyhén egzotikus provincialitására, ami azonban ez esetben a látogató számára nem annyira a magatartás korlátozottságának, mint inkább a környező világhoz való rendkívül erős kapcsolatának jele és következménye, — mint ahogy ugyanakkor forrása is annak a biztonságnak, stabilitásnak és belülről jövő tekintélynek is, ami — párosulva a személy puritanizmusának megannyi külső jele által is támasztott benyomásokkal — a francia diplomatára érezhetőleg ugyancsak nem maradt hatás nélkül. Ám ugyanakkor, úgy véljük, nem egészen érdektelen az sem, hogy a személy és a politikai magatartás portréjának általánosan ismert vonásai közül a francia diplomata mely vonásokat emel ki és milyen kapcsolatokban. Érdekes lehet ez egyrészt azért, mert Beaumont — a bécsi francia nagykövetség tagjairJ

Mint kiderült, a gyanú alaptalan volt: a kormány 1876 február 10-én nyújtotta be a február 24-én már ki is hirdetett 1876. évi III. törvénycikket Deák Ferenc emlékének törvénybeiktatásáról. 13 A jelentés egy másik helyén azonban kiderül, hogy ez nem volt azonos Péchy Tamás közlekedésügyi miniszterrel.