Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

VÖRÖS KÁROLY: AZ ÖREG DEÁK A BUDAPESTI FRANCIA FÖKONZULOK JELENTÉSEIBEN (1868–1876)

„Deák Ferenc, aki most 70 éves, első sikereit, első befolyását a törvények mély ismeretének és rendkívüli ékesszólásának köszönheti. Főleg 1848 óta lehetett őt politikus embernek tekinteni, és vitathatatlan tekintélye, melyre a Lajtán túli országokban szert tett, tökéletes loyalításának (úgy mondják az értékes tulajdonság Magyarországon) jó híre, csalhatatlanul jó ösztöne és előrelátása által azóta is fentartja magát. Pillanatnyilag alig képzelhető el, hogy valaki (de semmiképp sem túl hangosan) megkísérelne lázadozni ez ellen a hoszszú, Arisztidesz-i uralom ellen. Deák szív- és bélbetegségekben szenved, ami megérződik kedélyállapotán is, és úgy találják, hogy kissé zsarnokoskodik környezete felett. Mikor akár a kormány, akár a képviselőház részéről tanácsot jönnek kérni tőle, ami minden jelentős kérdésben megtörténik, nem mindig könnyű dolog választ kapni tőle. A politikai megbeszéléseket, melyeket folytatni igyekeznek vele, gyakran félbeszakítja azért, hogy végtelen cigányanekdótákat meséljen; a beszélgetésnek ezt a fajtáját igen szereti és a hivatalos küldöttség kénytelen visszatérni anélkül, hogy az orákulumtól választ kapott volna, hogy azután nagy alkalmakkor mégiscsak újból megtalálja őt. így azután az országgyűlésben a legfontosabb intézkedések is késlekedhetnek. Sokan azzal hitegetik magukat, hogy Deák halála, melyet egészségének súlyos megromlása néhány év óta valószínűvé tett, nem hozna nagyobb változást a pártok számszerű erejében. A Deák párt, a Felirati párt, (mely azok nyomán nevezi magát így, akik annak idején egy, az uralkodóhoz intézett felirat mellett foglaltak állást) tehát feloszlanék, — vagy még inkább megszűnnék mint nemzeti szövetkezés, lévén inkább a múlté, mint a jelené: mindenek felett az Ausztriával való viszonyokra tekint, soraiban a legeltérőbb véleményeket egyesíti, és manapság már kizárólag a magyarok csodálatos parlamenti fegyelmének hála, szavaz egyhangúlag. Meg lehetne látni, hogy ez esetben a konzervatívok mindenek előtt a hozzájuk hasonlókat keresnék, a liberálisok pedig kizárólag a liberalizmushoz csatlakoznának. Azt hiszem, elég oktalanul gondolják úgy, — és vajha ez ne bizonyosodnék be túl korán —, hogy a képviselőház összetétele az új címkék alatt alig változnék, és hogy a kormány akkor is ugyanannyi szavazatra számíthatna, mint amennyit jelenleg neki Deák támogatása biztosít. Megérkezve a kiváló képviselőhöz, egyedül találtam a szerény szobában, ahol, egy bútorozott szálloda II. emeletén, hosszú évek óta lakik. Egyszerűen és szívélyesen jött elém és mindenek előtt mentegetőzött azért, hogy azóta sem tudott fogadni, hogy azt kértem tőle, de beteg volt. Ennek kapcsán, és mindig németül fejezve ki magát, mivel egy szót sem beszél franciául, hosszan értekezett Thiers úr ereje és egészségi állapota felől, aki ugyan idősebb nála, „de mégis" — mondta mosolyogva — „vannak úgy látszik csodálatos szervezetek, melyek ellenállnak mindennek, és Thiers úr is ennek a bizoynítéka. Hála az ő képességeinek és hazafiságának, Franciaország ismét felemelkedett és oly módon látott munkához, mely kivívta a világ csodálatát. A mi életkorunkban, és főleg akkor, mikor az ember már rendelkezik Thiers úr dicsőségével, a ember már nem önmaga számára dolgozik: örülnünk kell, ha feláldozhatjuk a jól megérdemelt nyugalom és a nyájas elmélkedés utolsó éveit a haza érdekeinek". Deák úr ezután Elszászról és Lotharingiáról beszélt nekem. „Maga-