Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA
megjárta,' 0 Kossuth a pravoszlávok ügyében terjesztett elő egy újabb javaslatot, melyet az előbbihez kívánt csatoltatni. E javaslat a pravoszlávokra is kiterjeszti az 1844:III.tc.-ben az áttérésekre és a vegyesházasságokra vonatkozó rendelkezéseket, amiknek miniszteri rendelettel való kiterjesztését 1846ban — mint láttuk — Zala megye közgyűlésén Deák is joggal kifogásolta. Rendelkezett végül a javaslat a görög nem egyesültek kongresszusának összehívásáról, melynek elrendelését a kormányra bízta. Noha a püspökök megszavazták a vallásügyi javaslatot, nem láttak biztosítékot az egyházi vagyon szekularizálása ellen. Ennek védelmére vetették fel a protestáns önkormányzatok és az Erdélyben már évszázadok óta működő Katolikus Status mintájára a katolikus autonómia gondolatát. 71 A püspöki kar által meggyőzött néhány világi katolikus képviselő és főrend új törvényt kívántak még az országgyűléssel elfogadtatni, amely 1. az eddigi „gyámkodást" megszünteti, 2. biztosítja az egyházi zsinatok szabadtartását, 3. az iskolák alapításának és igazgatásának jogát, s végül a legfontosabbat: 4. az egyházi és iskolai alapítványok kezelésének jogát. 72 A petitiot Rónai János csanádi követ április 7-én az országgyűlés elé terjesztette, miután április 4-én a vallásügyi tárgyalás során Sárkány Miklós bakonybéli apát már utalt arra, hogy az új törvényekkel a katolikusok feletti eddigi gyámkodást is meg kellene szüntetni. 73 Kétségtelen, hogy a király a főkegyúri jog folytán a katolikus egyház életében sokkal inkább benyúló jogosítványokkal rendelkezett, mint az állam az 1791 :XXVI.tc.-ben autonómiát biztosító protestáns egyházaknál, amely autonómiát azóta is féltve őrizték. 74 A katolikusok részére tehát az autonómia megadása kívánatos volt. Ugyanakkor azonban — az országgyűlés bezárása előtt szinte néhány órával — nem lehetett új törvényjavaslattal előjönni, különösen olyan javaslattal, mely bizonyára nagy vitát vált ki. Az egyházi javak kérdése, a szekularizáció esetleges mértéke még egyáltalán nem volt eldöntve, s ez előtt a tulajdonjogilag is vitatott (státusjavak, vagy egyházi javak) alapítványokat a katolikus egyháznak átadni idő előttinek látszott. A most hatalomra jutott liberális ellenzék politikailag is nagy ellenzéssel, s így bizalmatlansággal volt a katolikus főpapok iránt, akik éppen az egyházi birtokokból merített anyagi forrásaikra támaszkodva igye70 Itt a főpapok elvben nem tettek a javaslat ellen kifogást, de biztosítani akarták az eddig élvezett javakat, ezért a 3. §-ba kívánták iktatni, hogy mindegyik felekezet élvezhesse javait, s csak e javak jövedelméből nem fedezhető költségeket viselje az állam. Ezt a módosítást azonban a főrendi tábla többsége a főpapok ellenzése mellett leszavazta. (1847—48. ogy. Fő. N. 467. sk. 1.) A kérdéssel részletesen foglalkozik Meszlényi, 1928. 76. sk. 1. 71 Emlékirat az 1847—48. országgyűlés alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról egy résztvevőtől. Pest, 1848. — L. még Török Kálmán, A kat. autonómiai mozgalom története 1848-tól napjainkig. Katolikus Szemle, 1893. — Forster Gyula, A katolikusok autonómiájáról. Bp. 1897. — Melichár Kálmán, A katolikus autonómia Magyarországon. Bp., 1907. — Hanuy Ferenc, Hetven éves küzdelem az autonómiáért. Bp., 1918. — Török, Autonómia. 72 Emlékirat 62. 1. 73 Pesti Hírlap, 1848. április 12. sz. 74 1. Erre Zsilinszky Mihály, Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Bp., 1908. 46 sk. 1.
