Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Adalék a magyar közjoghoz
Tőlük származott a birodalmi ügyek közös kezelésének fényes pályát befutott indoklása. Vay Miklós kancellár 1861. március 17-i memoranduma már utalt arra, hogy a Monarchia közös ügyeit a jövőben a „kormány körén kívül álló" — alkotmányos — tényezőknek kell intézniök, és a Pragmatica Sanctio értelmében szükséges e tényezők közös tárgyalása a birodalmi ügyekről. Az áprilisi trónbeszéd pedig leszögezte, hogy a birodalom alkotmányos átalakulása következtében azokat az ügyeket, amelyeket addig az abszolút uralkodó a magyar országgyűléssel együtt intézett, a továbbiakban közös birodalmi alkotmányos szerveknek kell tárgyalniuk. 50 Ez az érv bekerült a kiegyezést előkészítő megnyilatkozásokba, az 1865. decemberi trónbeszédbe, hogy végül az 1867. 12. tc. 5. §-ában a közös ügyek közös, alkotmányos kezelésének törvényes magyarázatává váljék. 51 A konzervatívok axiómája továbbra is a Monarchia fennmaradásának és nagyhatalmi állásának primátusa volt, de az októberi diploma kudarca után némi engedélyt tettek a Pragmatica Sanctio liberális értelmezésének, Magyarország nagyobb mérvű önállóságának. Eben az értelemben vetették fel azt az ugyancsak termékenynek bizonyult gondolatot, hogy a közös ügyek feltétlen elismerését el kell választani kezelésük módjától, amely lehet alku és vita tárgya. A Monarchia megerősítése, belső jólétének és nagyhatalmi állásának megóvása tekintendő „az igazi végső célnak Magyarországra vonatkozóan is" — szögezte le Apponyi György országbíró 1863. évi programtervezete. Ugyanakkor „a pragmatica sanctiónak álláspontja és Ausztria legitim politikájának conservatív természete hangosan szólnak amellett, hogy a magyar korona országainak történeti politikai jogállása megóvassék". A közös birodalmi érdekek és kötelezettségek elismeréséhez és végleges meghatározásához szükséges megállapodás tehát megkülönböztetendő e közös érdekek további tárgyalásának módjától. A tervezet figyelembe vette a birodalmi parlament és kormány iránt mutatkozó általános ellenszenvet, ezért a közös ügyek tárgyalását a két ország parlamentje által választott delegációkra kívánta rábízni. 52 A Pragmatica Sanctio konzervatív értelmezésének egyes gondolatait és megoldási javaslatait kiegyezéspárti liberálisok — Eötvös, Lónyay, Trefort — is átvették. A kiegyezés közjogi megalapozása szempontjából jelentős előkészítő lépés volt Eötvös félhivatalosnak tekinthető véleménye — válasz az ausztriai Reichsrat 1864. novemberi ellenzéki szellemű feliratára. A válasz átvette, de a liberális programba illesztette a konzervatívoknak a közös ügyek 50 Uo. III. 4., 8. o., illetve az 1861. április 1-i leirat Apponyi Györgyhöz. Uo. 14. o. A Zsedényi Ede által fogalmazott trónbeszédben már a későbbi formula szövegezését hallhatjuk: a jövőben alkotmányos úton kell intézni a birodalom közös ügyeit, „melyek ezelőtt a többi országok befolyása nélkül, egyedül a fejedelem akarata szerint intéztetvén, ő felsége által olyanoknak mondattak ki, melyek ezentúl alkotmányos úton és amaz országok képviselőinek részvételével lesznek tárgyalandók és elintézendők". Uo. 21. o. 61 Ugyanez az érv az 1865. decemberi trónbeszédben uo. 504. o. — Az 1867. 12. tc. 5. § szerint „a helyzet lényegesen megváltozott, minthogy az uralkodó alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti." 52 Uo. III. k. 302—303. o.
