Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A perszonálunió közjogi védelme

analógia a király és a nemzet közötti megegyezésnek — még levert szabadságharc után is fennálló — lehetőségéről, hanem hol nyíltabb, hol burkoltabb javaslat a megegyezés előfeltételeire. Mert hogy a Pragmatica Sanctio perszonálunióként való értelmezése nem zárja ki, hanem megkönnyíti a megegyezést, a fennálló törvények módosítását, azt Deák bizalmas megjegyzésein kívül Pest város február 1-i válaszfelirata és a Pesti Napló márciusi cikkei kinyilvánították. A Pragmatica Sanctio perszonál unióként való értelmezése és 1848 igazolására való felhasználása a felhevült nemzeti közvélemény megnyugtatására is szolgált: a mérséklet csak a módra, nem a tárgyra vonatkozik, az egyezkedési készség törvényes alapon áll, 48 oltalmára, nem csorbítására irányul. Hogy a perszonáluniót miképpen lehet realizálni, fogalmazta meg óvatosan a kérdést Kemény 1861 április végén, arról 1848 teljes restituciója után lehet vitatkozni. Addig minden vita roppant nehéz és kényes, mert „a közvélemény könnyen tévedhet azon hibás feltevésre, mintha a mérsékelt párt az 1848-i törvények fölött akarna alkudozni; még pedig a kérdés olyan stádiumában, midőn a hatalom által e törvények egyenkénti revideálása kívántatik, ahelyett, hogy azok az országot és a királyt egyformán kötelezőknek ismertetnének el".

37 Ezért hangsúlyozta Deák március 11-én választói előtt, hogy az ország függetlenségét, alkotmányos szabadságát „semmi árért, semmi nyomásért" föl nem áldozhatjuk.

38 Ez a nemzeti hitvallásnak minősített kurta program már jelezte azt az álláspontot, amelyet március 24-én fejtett ki bővebben. „Magyarország valószínűleg nem fog a birodalmi tanácsba lépni; mi Magyarország törvényes önállóságát föl nem áldozhatjuk; a sanctio pragmaticát, mely ezen önállást biztosítja, föl nem forgathatjuk: azon szent és sérthetetlen alapszerződést, melyet őseink az uralkodó házzal kötöttek, s mely a nemzet és a fejedelem jogainak egyformán alapul szolgál, meg nem semmisíthetjük: az adóés katonaajánlás jogát, mely századok óta a nemzetet illette, idegen kezekbe nem adhatjuk; a törvényhozás jogát a magyar királyon kívül senkivel mással meg nem oszthatjuk; egy szóval, Magyarországot törvényes önállóságától, függetlenségétől és alapszerződésekben biztosított ősi alkotmányától megfosztva, octroyirozott alkotmányú osztrák provinciává nem tehetjük."

39 Ezzel már kimondta a későbbi feliratok alapgondolatát: a Pragmatica Sanctio kétoldalú és csupán a nemzet és a király közötti kötés. Ez az értelmezés hatásos válasz volt az oktrojált februári alkotmányra: egyrészt teljes integritásában csillogtatta az 1848-as alkotmányt, töretlennek tűntette a hozzá való ragaszkodást, másrészt szentnek és sérthetetlennek vallotta az uralkodóházzal kötött 1723. évi „alapszerződést". Ennél kevesebb, a további passzív kivárás, vagy az azonnali alku bizonyára elszigetelte volna Deák körét. Ha Deák ekkor „nem a perszonálunió zászlajának kibontásával felel, hanem alkut kínál: a nemzet és közte megszakad az érintkezés. A mérsékelt párt... a conservatívek sorsá37 Uo. 1861. április 27. Idézi Beksics, Kemény, 261. o. 38 Kónyi, III. 2. o. 351 Deák cikke, Zágrábmegye Körlevele és az egyesülés, Pesti Napló, 1861. március 24. Közli Kónyi, II. 615. o.