Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Passzív kivárás

Deák sógorának, Oszterhuebernek pusztaszentlászlói kúriája, ahol Deák gyakran tartózkodott. berális nemesség nagy részére jellemző magatartás tipikus példája és példaképe Deák Ferenc volt. Deák, mint ismeretes, 1849 elején visszavonult a közélettől, a passzív kivárást a szó legszorosabb értelmében fogta fel. E magatartásban alkat, meggyőződés és megfontolás egymást erősítve fonódott össze. Az elvi meggyőződés a nemesi reformnemzedék liberalizmusán alapult, amely egyaránt elhatárolódott az abszolutizmus törvénytipró önkényétől és a forradalom törvénybontó „anarchiájától". E kettős elhatárolódást sugalmazta Magyarország európai, illetve monarchiái helyzetének és a magyar vezető réteg jövőjének mérlegelése is. A hozzá közelálló Somssich Pál tanúsága szerint Deák „nem bízott a magyar nemzet erejében kizárólag és feltétlenül; féltette ezt a nemzetiségektől idebent és az európai nemzetközi viszonyoktól és érdekektől odakint".

2 Más vélemények is azt tanúsítják, hogy Deák nem tartotta elég erősnek a magyarságot a függetlenség kivívására és megőrzésére. Az önálló állam integritását egyrészt a nagyhatalmaktól, egy számára áttekinthetetlen sakkparti húzásaitól, másrészt a hazai nemzetiségek növekvő erejétől és igényeitől féltette. E tekintetben is egy2 Kónyi, II. 297. o.