Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

1656-ban. Ezen állapot visszahozná a nem nemes és nemes közötti büntetésnemek és a föllebbezésekre vonatkozó különbségeket — ezt nem tartom lehetségesnek. Ki változtassa meg azt? ő felsége rendelet által? Ezt el akarjuk kerülni, de ha meg nem változtatjuk, a törvényszékek mikép fognak eljárni?"

10 Kimutatta Deák azt is, hogy a moratórium, amelyet az ősiséggel kapcsolatos perekre nézve Ghyczy az előző napon indítványozott, ugyancsak octrojálás lenne, s ismét hangoztatta, hogy sem az osztrák büntető kódexeket fenntarthatóknak nem tartja, sem az 1848-i magyar büntető gyakorlatot visszaállítani nem kívánja, hanem „egy harmadikat" akar, t. i. az 1843-i javaslatok életbeléptetését. De Ghyczy, aki 1848-ban igazságügyminisztériumi államtitkár volt, és kétségtelenül jól ismerte az 1843-i javaslatokat, az 1848-i bírói gyakorlatot is, nem változtat álláspontján, továbbra is a magyar törvények változatlan viszszaállítását tartja helyesnek, csupán annyi engedményt tesz, hogy a büntető eljárásban a nemesek és a nem nemesek közötti különbségeket „az 1848-iki törvények szükséges eredményeként" oktroj által is meg lehet szüntetni. Ghyczy azonban nem támogatja Deáknak az 1843-i javaslatok életbeléptetésére tett indítványát, sőt hangsúlyozottan rámutat arra a helyzetre, hogy: „ az 1847,48-i országgyűlés vége után a törvénykezés szakadatlanul az egész országban minden fönnakadás nélkül folyamatban volt. Tudom ezt, mint az akkori magyar igazságügy minisztérium tagja, s tudjuk sokan az itt jelenlevők közül, hogy december legvégéig itt Pesten is a törvényszékek folyvást és a magyar törvény szerint ítéltek. Ha tehát az 1847/48-i országgyűlés bevégzése után, sőt még 1853. május l-ig a magyar törvény folyvást létezett, s a szerint ítélni lehetett, kérdem, miért ne állhatna az most is fönn?"

11 S hogy ne csupán a polgári perekre nézve legyen alkalmazható ezen álláspontja, Ghyczy külön kitért a büntető perekre is, rámutatva arra, hogy „az 1848-i törvényhozás a magyar büntető törvényt és perrendtartást a maga egész kiterjedésében meghagyta"

1

'

2

, fennmaradtak tehát a rendi különbségek, amelyek megszüntetéséhez hozzájárul, de egyébként ragaszkodik korábbi véleményéhez: a magyar törvények maradéktalan visszaállításához. Deák tehát semmiféle támogatást nem kapott Ghyczytől, sőt Ghyczy álláspontja teljesen szemben áll Deákéval, kizárja az 1843-i javaslatok életbeléptetését, hisz azok csupán javaslatok voltak, s nem emelkedtek törvényerőre. Pedig Deák számított Ghyczy támogatására, fontosnak tartotta, hogy elfogadja az értekezletre történt meghívását. (3.) Ghyczy a kétnapos elvi vita után — mely nem fogadta el álláspontját — eltávozott az Országbírói Értekezletről, — Deák a büntető- és sajtótörvény átvizsgálására alakított alválasztmány tagja lett. Ebben az albizottságban kívánt dolgozni, ezt világosan megmondta a kétnapos vita alkalmával. A négytagú albizottság tagjai közül Tóth Lőrincz volt még ismertebb jogász és politikus, a másik két tag kevéssé ismert: Zádor György és Szabó Samu. Az albizottság tényleges vezetője Deák lett, ő készítette el a bizottság jelentését is. 10 Ráth 1. rész 40. 1. 11 Ráth 1. rész 46. 1. 12 Ráth 1. rész 47. 1.