Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

ról és lapjaiban tért nyit minden oldalú discussiónak, akkor lesz ezen lap még igazán hasznos és nagy hatású; mind ennek pedig rövid időn belül meg kell történni, különben a lap czélját téveszti". De tüstént maga ellensúlyozta kritikáját a következő fordulattal: „hogy eddig ez nem történt, nem csodálom, mert elébb a napnak kérdéseit elő kellett gördíteni, hogy az emberek azokról gondolkodjanak s írjanak".

8 Utóbbi megállapítása nagyon is összhangban volt Kossuthnak a Pesti Hírlap első számában adott programjával, amely a lap feladatai közül nagyon átgondoltan az első helyre azt állította, hogy „tükör" s csak a másodikra azt, hogy „kalauz" legyen, mégpedig korántsem a fontossági, hanem a logikai sorrendiség jegyében, hiszen hatékony reformok törvénybeiktatásának elengedhetetlen előfeltételét éppen abban jelölte meg, hogy „ismerni kell ... a nemzetnek előbb önmagát és ismernie kell szükségeit; aztán megvitatni czélt és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról". Legfeljebb arra következtethetünk leveléből, hogy Deák valamivel hamarabb kívánta volna az áttérést a „discussio" periódusára, mint azt Kossuth tette.

9 Széchenyi hosszú ideig nem felelt Deák 1841. márc. 20-i válaszára, amelylyel az ellenzéki politikus a Pesti Hírlap elleni támadástól visszatartani kívánta. Június végén a kinyomtatott A kelet népe kísérőlevelében azt írta ugyan, hogy Deák levelének hatására két hétre félbeszakította munkáját, „azonban, midőn látám, mily meghasonlást fogna okozni a Pesti Hírlapnak minden sajátot megtámadó modorja a habentes és nihil habentes közt,

10

, és hogy ő ezen modorbul ki nem tudna, vagy ki nem akar bontakozni... ismét tollat ragadék".

11 Deák néhány hónap múltán így tekintett vissza Széchenyi gesztusára: „válaszul a kinyomtatott munkát küldötte meg nékem Széchenyi, szívében, úgy hiszem engem is azok közé sorozva, kik megölik a haza szabadságát s iszonyú zendülést, véres forradalmat hoznak a békés polgárokra csupán modor által".

12 A megtámadott Kossuth első, messzemenően tiszteletteljes reflexiójának jegyzetében az izgatás vádjának ellensúlyozására Deákot idézhette, aki „midőn három hónap előtt a hírlapról szigorú bírálatát kérnők", így írt: „örülök az élénk (hírlapi) mozgásnak s rossz következéseitől nem tartok. Izgatás, ha helytelen, ha rosszkor vagy rosszul intéztetik, ha hibás számolással, vagy titkon gonosz szándokkal történik, gyűléseken lehet káros és veszélyes következésű, minthogy ott az izgató szónak elragadó hatalmát azonnal határozat követi; ... de a hírlapok izgatása csak szabad tért nyitott a szabad vitatásoknak, miket azonnal határozat nem követ, sőt gyakran éppen az által, hogy a vitatás alatti tárgynak minden oldala vizsgálat alá vétetik a hírlapokban s annak jó és rossz része kímélés nélkül felbonczoltátik, ritkább és nehezebb lesz a gyűléseken eddig gyakran előforduló helytelen és rosszul számított izgatás".

13 s Deák (Kehida, 1841, márc. 4.) — Wesselényinek. DFL. 76—79. 9 PH.. 1841:1. sz. — KLI. XII. 3—4. Értsd: a tulajdonnal és a semmivel bírók között. 11 Széchenyi (Pest, 1841. jún. 29.) — Deáknak. Bártfai Szabó I. 382. 12 Deák (Kehida, 1841. okt. 12.) — Wesselényinek. DFL. 83. 13 PH. 1841:51. sz. — KLI. XII. 88—92. — Vö. Ferenczi I. 318—319.