Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - VI.Hitel-, váltó- és büntetőtörvény terve

a javaslatot, a büntetésből és elmozdításból nem lesz semmi, hisz ez az uralkodó legodaadóbb híveit sújtotta volna, ezeket pedig az udvar természetesen megvédte volna (mint ahogy megvédte 70 évvel később a Fejérváry kormány minisztereit is), de az a veszély, hogy az alsó tábla a megbüntetésre vonatkozó határozatot hozhat, hogy az országgyűlés feliratban kérheti a Kúria bubáinak elmozdítását, engedékennyé kellett tegye az udvart a folyamatban lévő perek elejtése és az elítéltek pertörlése kérdésében. Ennél is sokkal fontosabb, hogy a sérelem címén olyan polgári törvénytervezetek gondolatát is fel akarja vetni az országgyűlésen, amik még soha szóba sem kerültek, amikről a követek nagy részének fogalma sem volt, de amiknek elfogadása nagyban előmozdította volna a polgári jogrend kialakulását. Nem valószínű, hogy Deák bízott volna abban, ezeket a javaslatokat keresztül is lehet vinni az országgyűlésen, de az is fontos volt, hogy ezek a kérdések szóba kerüljenek, vitatkozzanak róluk, belekerüljenek a követjelentésekbe, és a következő országgyűlésen már kidolgozott programként tárgyaljanak róluk. VI. Hitei-, váltó- és büntetőtörvény terve Az utasítás 22. pontja szerkezetére nézve az úrbéri törvényeket kiegészítő 12. ponttal egyezik meg. Ebben ugyanis a pénzben elmarasztaló ítélet végrehajtásáról szóló 1336:15.tc. kiegészítését kívánja egyrészt a törvény kihirdetése óta eltelt három év gyakorlati tapasztalata alapján, másrészt néhány új elv érvényesítése érdekében. A hozandó új törvény hatálybalépése után kötendő kölcsönszerződések alapján vezetendő végrehajtás során mellőzzék az alaptörvényben részletesen szabályozott becslési eljárást, hisz a kielégítés ugy is árverés útján történik, a becslés tehát felesleges, költséges és elnyújtja az eljárást. Fontosabb újítása volna, hogy az árverési vevő ne visszaváltható zálogképpen, hanem tulajdonul szerezze meg a megvásárolt ingatlanokat, vagy legalább nagyon rövid visszaválthatási idő kikötésével. Ez növelni fogja az ingatlan keresletet, emelni az árat, a hitelező gyorsabban jut pénzéhez, és az árverésen elérhető magasabb vételár kevesebb ingatlantól fosztja meg az adóst. Gazdaságilag tehát alaposan indokolja az újítást, de kétségtelenül az rést ütött volna az ősiség egyik alapvető intézményén, a visszaváltási jogon. De ez a tervezet már a megyei közgyűlésen megbukott, és a végleges utasítás 10 évi visszaváltási jogot kívánt biztosítani, ami az eredeti elgondolás értékét nagyon lecsökkentette. Végül ide is be kívánta iktatni az incapacitás possessorii eltörlését, törvényben kimondatni, hogy végrehajtási árverésen nem nemes is ugyanolyan joghatással vásárolhasson ingatlant, mind a nemesek. Nem is lett ebből az egész javaslatból az országgyűlésen semmi. Az 1840. évi váltótörvény (15. tc.) 191. §-a is az ingatlan végrehajtásánál az általános polgári törvények szerinti eljárást rendelt, bár a bonyolult becslési eljárást mellőzték. A váltótörvény alkotására vonatkozó javaslatot tartalmazza az utasítás 24. pontja. Itt azonban csak a váltótörvény szükségességét hangoztatja, váltó-