Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

hiteti el velem, hogy Somogyi, a legjobb ember, igazi eleven szent, ha bűnnek hitte, a vegyes házasságokhoz hozzájárult volna. Ki fog meggyőzni, hogy 50 esztendő óta tudatlanok és elég rosszak voltak az egyházi rend jeles tagjai bűnt megáldani, megengedni, sőt teremteni. Ki fog engem meggyőzni, hogy 50 esztendő óta azon sok egyházi férfiak, kik a közbékét szívükön hordozva a nyugodalmat fenntartották, mindnyájan hibáztak... ellenben ezen kevesek, kik most a közbékét és nyugalmat felzavarták, mondjanak igazat". De még messzebb ment a prímás pásztorlevelének súlyos következése, mert az 1791. évi törvény nemcsak megengedi, hanem parancsolja a vegyesházasságoknak minden akadály nélküli megkötését. Amit tehát a törvény rendelt, azt a prímás bűnnek állítja, s ezáltal ellenkezésbe hozza a lelkiismeretet a törvénnyel, mert magát a törvényt bűnnek nevezi. Azt tanítja, hogy vétek a törvény, megbünteti a törvény iránti tiszteletet, mert az utálatos vétek bélyegét nyomja rá és éppen az egyházi rend teszi ezt, kinek példát kellene adni a törvények iránti engedelmességről. Utal ezután Deák a tételes törvényekre, többek között az 1647. évi tör- < vényre, melyet az 1791. évi törvény is kifejezetten fenntartott. Megállapítja, hogy „sértve van... az egyházi rend eljárása által törvényünk és midőn efelett rendelkező törvényeinket effektusba vesszük, akkor legszebb polgári kötelességeinket teljesítjük, mit ha nem tennénk, amidőn máskor a kormány ellen a törvények sértése miatt felszólallanánk, könnyen azon választ érdemelhetnénk, hogy máskor is sértettek meg törvényeink és mégsem szólamlottunk fel. Mély benyomást szül végre ezen pásztori levél magában a papságban is, mert előrelátható, hogy ugyanazon hatalmi szó, mely a vegyes házasságok megáldását eltiltá, meg fogja rendelni, hogy a papság a házasságokról prédikáljon ... Sok pap lelkiismerete tisztaságában és teljes meggyőződése szerint áldotta meg a vegyes házasságokat, s most egy hatalmi szó bűnnek bélyegzi, mif ők jónak hittek". Felzavarják tehát azokat a szegény egyházi férfiakat is „akik a vallás igazi apostolai, akik gyakran alig megkapható szárazkenyéren hirdetik a vallás igéit és akikben és nem a főpapokban találja a vallás erős támaszait, s most bűnről vádoltatnak". Sajnálom az egyházi rend ezen nemeslelkű férfiait, — mondotta végül Deák Ferenc, — sajnálom a felzavart hazát, óhajtom, hogy törvényes úton vége legyen ezen szakadásnak, de addig reánk is szabott kötelességet a haza, hogy hív őrei legyünk törvényeinknek és ezen kötelességemnél fogva pártolom" ... a feliratot az uralkodóhoz, hogy a pásztorlevél megszüntessék és a szolgabírák által a népnek kihirdettessék, miképp a házasságok az áldás nélkül is erősek és kedvesek isten előtt. Deák beszédét öt és fél óráig tartó élénk vita követte s végül is Őt kérték meg a jegyzőkönyv kérdéses pontjának megszerkesztésére. A vonatkozó 3. pont részletesen felhasználva Deák beszédének történeti bevezetését és indokait arra való figyelemmel, hogy az 1647 :XIV. törvény világosan rendeli, hogy „mindenek ellen, kik az országnak a vallás iránti határozatait megszegik, legyenek bármely világi vagy egyházi főméltóságúak, a megyei hatóság haladék nélkül az ezen törvényben kijelölt rövid úton járjon el". Elhatározta tehát a megye, hogy a törvényt minden olyan egyházi személy ellen is haladék nélkül eszközlésbe veszi, ki a vegyesházasságok kötésénél az 1791 :XXVI.tc. rendelkezéseit megszegi. Mihelyt ilyenről a megye bármelyik alispánja érte-