Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

probléma volt az instrukcióval, mert az beleütközött az 1791 :XXVI.tc.-be, mely előírta, hogy a vegyesházasságokat katolikus lelkész előtt kell kötni. A megyék nagy többsége egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy a magyar főpapság Rómához fordult utasításért olyan ügyben, amit 1791-ben magyar törvény szabályozott s a szabályozás alapján viszonylag megnyugtató gyakorlat kifejlődött. Ezért azután is változatlanul folyt a vegyesházasságoknál a közreműködést megtagadó lelkészek ellen az eljárás, majd mikor a pápai brevé placetumot kapott, felírtak a placetum ellen, hogy miért járul a kormány olyan egyházi szabályozáshoz, mely ellentétben van a magyar törvényekkel, illetve a kialakult gyakorlattal. Deák is Kehidáról 1841-ben így számol be Wesselényi Miklósnak egy levelében: „Itt most a vegyesházasságok kérdése foglal el minden megyét; a prímás pásztori levelében nemcsak az a hiba, hogy az ilyen házasságoktól az áldás megtagadtatik, de még nagyobb hiba az, hogy a reversalis nélküli vegyes házasságot a prímás Isten és természet törvénye elleni bűnnek mondja — holott ez 50 évig bűn nem volt —. Ez azért rosszabb, mint az áldás megtagadása, mert az áldás miatti bajból a jövő országgyűlése könnyen kivergődhetik egy olyan törvény által, minőt a múlt országgyűlése már javaslott; hogy t.i. a vőlegény papja adja össze a házasokat, és a gyermek az apa vallását kövesse; de az utóbbit, hogy Isten és természet törvénye ellen vétkezik, aki reversalis nélkül ilyen vegyesházasságra lép, nehéz lesz az egyházi rendnek visszavonni: s míg ezen tanítás fennáll, addig az mindig ellenkezésben áll a törvény rendeletével és sérti a törvények méltóságát. Ennyi bajt okoztak azok az Isten adta papok".

33 Deák nem véletlenül panaszkodik ilyen keseredetten. Zala megyében is fordult elő áldás megtagadása Mórocz Ferenc szentbékállai plébános részéről, aki ellen eljárást tettek folyamatba. Kerkápoly István első alispán először megintette a vonakodó plébánost, mivel azonban ezután is megtagadta az áldást, az 1841. január 11-i közgyűlésen az 1647:XIV.tc. alapján a tisztiügyész feiperessége alatt eljárást indítottak ellene.

34 A január 11-i közgyűlésnek Deák az egyik főszereplője, aki nagy beszédben fejti ki véleményét a vegyesházasságok és a papság magatartása kérdésében, s ezeket összefüggésbe hozta a tételes magyar törvényekkel, mellyel mindjárt útmutatást is adott a követendő eljárásra. Deák beszédét sem Zala megye jegyzőkönyve, sem Kónyi 6 kötetes gyűjteménye nem őrizte meg számunkra. Az esztergomi prímási levéltárban találtam azonban egy levelet, amelyet Ágoston József sümegi püspöki fiskális küldött meg a prímásnak, s elnézését kéri a rosszul olvashatóságért, mert patvaristája egész éjjel körmölte a beszédet, hogy időre elküldhesse.

35 Deák Ferenc emlékezete. Levelek. Bp., 1890. 78. 1. Zala m. lt. (Zala m. közgyűlési jegyzőkönyve 1872/1841. sz.) Mórocz a vádlevelet felettesének, a vikáriusnak megküldi, aki referál a prímásnak. (Ez időben Kopácsy prímás az esztergomi bazilika építési költségei miatt az igen gazdag veszprémi püspökséget néhány évig királyi és pápai engedéllyel még kezében tartotta, így Mórocz esete egyházi vonalon közvetlenül is hozzátartozott.) A vikárius referátuma Eszt. pr. lt. Cat. 39. Mixta matr. fasc. 1263. Nr. 45—47. Eszt. pr. lt. Cat. 39. Mixta matr. fasc. 1264. Nr. 28.