Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

tábla ellenzése miatt nem kerülhetnek az uralkodó elé. „Ezen kívüli, s hazánk törvényhozási évkönyveiben majdnem egészen példátlan eset, jövendő boldogságunkon aggódó lelkeinket a legkeserűbb fájdalommal, s azon kétségbe ejtő borzasztó előérzessél tölte el, hogy nem csak a jelen körülményekben, de jövendőre is, a haza vérző sebei, ámbár azoknak orvoslását a rendek táblája közakarattal kívánandja is, a főrendeknek ellenzése miatt, országos panasszá és kívánattá nem válhatván, a fejedelemnek fel nem terjesztethetnek, erántuk gyógyétó törvény nem hozattathatik, hanem egy nemzet sorsa továbbá is hajótörést szenvedve, csak a feledékenység bús örvényébe mérettetik." Ezért Zala megye rendjei az országgyűlés olyan átalakítását kívánják, hogy pontosan meghatározzák a két tábla kapcsolatait, s az „országgyűlés egy, a nemzethez méltó törvényhozó testté alkottasson, és az a haza vérző sebeit, s kívánatit orvosolva, az ország reményjeinek tökéletesen megfelelhessen." A törvényben azt is meg kell határozni, hogy az országgyűlés tagjainak büntetés terhe mellett részt kell venni az országgyűlésen, nehogy a nemzet sorsa csak néhány, a főrenditáblán részt vevő, s királyi hivatalokban levő főrendek „egyezésétől, vagy ellenkezésétől függjön", s ezek megakadályozhassák, hogy az egész ország kívánata a fejedelem elé kerüljön. A rendek azt is megállapítják, hogy a hosszú idő óta folyó országgyűlésnek ők is, az egész ország is kevés sikerét látták. Siettessék ezért a követek az országgyűlési tanácskozásokat és végzéseket, s törekedjenek a vallási sérelmeket is megszüntetni.

13 Az 1832—36. évi országgyűlésen a vallásszabadságra, illetve a felekezetek közötti egyenlőségre vonatkozó javaslat fiaskója után Jairus leánya — Beöthy jóslata szerint — a következő, 1839—40. évi országgyűlésen ébredt fel. Nem véletlen, hogy a vita éppen az ő megyéjében, Biharban lobbant ki, hol a vármegye liberális nemesi vezetése és az ultrakonzervatív Lajcsák Ferenc római katolikus püspök között vált tűrhetetlenné a viszony. Lajcsák ugyanis 1839ben pásztorlevélben utasította megyéje lelkészeit, hogy ezentúl reverzális nélkül ne áldják meg a vegyesházasságot. Mivel ez a rendelkezés az 1791: XXVI. törvénnyel ellenkezett, Bihar megye felterjesztést intézett az uralkodóhoz, hogy szorítsa a püspököt a törvény megtartására. Mielőtt a kérdés az országgyűlés elé került volna, a hasonlóan ultrakonzervatív Scitovszky János rozsnyói püspök is csatlakozott a nagyváradihoz és lényegében azonos rendelkezést adott ki, bár saját papsága sem helyeselte.

14 Mivel pedig az udvar az amúgyis kiélezett politikai helyzetet mérsékelni akarta, a helytartótanács 1839. április 30-án olyan rendeletet küldött a püspököknek, hogy a király súlyt helyez az 1791 :XXVI.tc. pontos betartására.

15 A csakhamar — 1839. június 2-án — megnyílt országgyűlésen — az alsótáblán többségre jutott ellenzék — a kortárs liberális Horváth Mihály meg13 Zala m. lt. IV. 1. c. Országgyűlési iratok. 3. csomó. Zala vármegye 1833. október 14—nov. 14-iki közgyűléséből. Supplementaris Instructio sub. Nr 2173—2187. (Degré Alajos szíves közlése.) 14 Horváth Mihály 1864. I. 553—554. 1. 15 Közli Majláth János, Vallási mozgalmak Magyarországon. Pest, 1844. I. 108. 1.