Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor

olyannyira jellemző szavakat: „földmívelő-nemzetet bajos egy ütéssel átváltoztatni."

126 Valóban. Deák nem a hirtelen és gyors előreugrások pártolója. Elvben soha, ám a gyakorlatban némileg el is határolja magát azoktól az elvbarátaitól, akik a konzervativizmust kemény hangon ostorozó nagy előrelendülések hívei. E politikai alapállásában lényegesen közrejátszik a dinasztia iránti hűsége; az a politikai vezéreszméje, hogy a reformokat nem a rendi sérelem kiélezésével, hanem a „nemzet és a korona közötti" kölcsönös bizalom légkörében próbálja győzelemre vinni. Dinasztiahűsége azonban nem feltétel nélküli! Ha az uralkodó és a nemzet között konfliktus támad, Deák a nemzet érdekeit sohasem engedi az uralkodói jogok alá rendelni.

127 Liberális eszmerendszerének alapja a „szabad kezek által" védett „polgári tulajdon" létrehívásának gondolata.

128 Erre a belső gazdasági társadalmi bázisra akarja felépíteni, már politikai pályakezdésének idején is a nemzeti érdekegyesülés sajátos politikai modelljét. Ez a politikai modell, amely a rendi társadalomszerkezet burkát bontó, liberális átalakulás tendenciájának szülötte, mint a társadalmi valóság ellentmondásainak tudati kivetülése, maga is ellentmondásos tendenciák sajátos foglalata. Deák politikája ugyanis, miközben belső társadalmi tartalmát tekintve kétségtelenül liberális ihletésű, ugyanakkor mégis elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a nemesi (középnemesi), rendi jogok védelmével. Politikája külső vetületének jegyei pedig a dinasztiahűség egyfelől, másfelql viszont a magyar polgári nemzetállam megteremtésére irányuló törekvés. A társadalmi reform egykorú, középnemesi hívei közül az „érdekegyesítés" hangzatos, s ekkor csak bontakozóban lévő politikai gondolata a legpregnánsabb formában éppen nála nyeri el az átalakulás hullámzó mozgásában lévő valóságos tendenciákat egyesítő kettős értelmét: egyrészt a magyar társadalom ,,érdekegyesítés"-e a liberális reformok útján, a reformer politikájára jellemző fokozatossággal, a vármegyei nemesség vezetése mellett, másrészt a magyar polgári nemzetállam megteremtése a dinasztiahűség jegyében. Politikai eszmerendszerének egyik tartóoszlopa a polgárosuló „haza" fogalma, a másik a dinasztiát képviselő „uralkodó" személye. Ezeket köti és tartja öszsze a „nemzet" alkotmányos jogai felett őrködő „törvény" szelleme. Ezért hangsúlyozza Deák 1836-ban a következő vezérgondolatát: „majd ha érdekeink nem különvállva, hanem egy nemzeti közérdekben egyesülve fognak őrt állani a haza, a király és a törvény mellett, s együtt segítik elő az ország virágzását, akkor lesz betöltve azon kötelesség, mellyel hazánknak és önmagunknak tartozunk."

129 126 Jegyzőkönyvek II. k. u. o. 127 Mindezekre vesd össze: Különösen a királyi cím-vitát (O. T. IV. k. 456. 1., 480 1. kk.) Ettől kezdve tekintik őt az alsó tábla politikai vezérének. Wesselényi perbefogásával kapcsolatos nagy beszédét (O. T. IV. k. 504—508. 1., 520—521. 1., 528 1.). Visszautalásokat az ügyre: követi jelentésében (Kónyi: I. 309. 1.). Balogh elleni hűtlenségi perben kiállását Balogh mellett. (O. T. IV. k. 547—549. 1.) Felfogására jellemző: „Nem a fejedelem ad a nemzetnek jussokat, hanem a nemzet ad a fejedelemnek, mert a nemzet minden jussoknak forrása." (Zichy: 57. 1.) l2á Számos ide vonaktozó beszéde közül vesd össze különösen az 1834. november 10-én mondott nagy, országgyűlési beszédét az örökváltság védelmében. (O. T. III. ^ k. 689. 1.) 129 Követi jelentésének szavai. Kónyi. I. 276—277. 1.