Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - II. Az országgyűlés nyitánya: A „Junktim"-vita - A politikai frontok átcsoportosítása
Az országgyűlés nyitánya: A „Junktim"-vita A politikai frontok átcsoportosítása A párizsi forradalom viharának elcsitulta, a lengyel felkelés leverése és a hazai parasztfelkelés véres megtorlása után a kormány és a rendek közti békülékeny hangulat elmúlik. A tünékeny megbékülés egymás felé hajló politikai irányát — a veszélyek múltával — ismét a kettejük közti szemben állás váltja fel. A nemesség most elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a feudális rendet fenyegető bajok elsimultával a polgári-nemzeti fejlődés problémáinak orvoslási módját saját sérelmeihez igazítva tolja ismét a politikai harc előterébe. Ezért kapnak hangsúlyt az olyan kérdések, mint „az önkényes vámok és harmincadok által nyomattatott és korlátoltatott" kereskedés szabadságának biztosítása 22 — engedményeket követelve a kivitelben és a vámtarifában —, meg a hadiadó ügyének rendezése, melyek oly fontossággal bírnak, hogy ha „orvosolva nem lesznek, minthogy ezektől méltán várhatja boldogítását az egész haza, más tanácskozásba" nem is kezdenek egyes megyék követei. 23 Az árutermelés — az eladás — a forgalmazás különböző korlátainak elhárításával bajlódó és a hitel hiányával küszködő nemesség követeléseit most elsősorban a kormánypolitika ellen fordítja. A nagy kérdés mikénti megoldása most már elháríthatatlan közelségbe kerül: képes-e a nemesség nemzeti követeléseit a társadalmi előrelépés szándékával összehangolni; a kormány elleni fellépését tolja-e előtérbe, alárendelve annak a kiváltságaiból óhatatlanul lefaragó társadalmi reform ügyét, vagy szilárdan eltökéli-e magát a társadalmi előrelépés útját eltorlaszoló jobbágykérdés megoldására? A történelem által feladott kérdés megválaszolására nem kell sokáig várnia. A kormány — ügyes taktikával — az események elébe vág. Mihelyt a császári seregekkel megtömött Pol!1 Az alacsony, vaskos termetű, oroszlánfejű Beöthy jó népszónok. Beszédei tele élccel-gunnyal, szatírával a konzervatív szellem ellen. Beszédeinek hangja, mint „szent kürt Jerikó falainál". Hiányos műveltségű; eszméi nélkülözik a gondolat mélységét. Emellett hevülékeny és türelmetlen természet, aki a politikai körülményeket sem tudja kellő finomsággal mérlegelni. (Magyar szónokok ... 21—26. 1.) Vesd még össze: Tóth Lőrincz idézett megemlékezését, amely Nagy Pálról szólva, Beőthyre is kiterjed: „támadó és rohamozó huszár ... zárt érckapukat döngető Botond az is, ez is". Míg azonban Nagy P. kíméletesebb az ellenféllel, Beöthy „örökké haragvó és vérmes". (Atheneum, 1874. 7. Sz. 402—410. 1.) 20 Deák F. a diétán követeskedő bátyja helyett látott el alispáni teendőket. 21 Ferenczi: I. 77. és további lapok; továbbá: Eötvös: II. 13—15. 1. 22 Jegyzőkönyvek, I. 53. 1. 23 Jegyzőkönyvek, II. k. 163. 1.
