Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - I.A politikai előzmények - Fegyverszünet a kormány és a rendek között: az 1830. évi országgyűlés
rok első jelei azonban már az új évtized kezdetén jelentkeznek. Az 1820—21. évi nápolyi szicíliai, illetve piemonti felkeléseket, még a szövetség rendszerével, amely Ausztriát a fegyveres beavatkozásra felhatalmazza, a gyorsan a helyszínre vezényelt — s magyar ezredekkel feltöltött •— császári seregek könnyű győzelme fojtja el. Az ez évben lángra lobbanó törökellenes görög szabadságharccal szemben azonban már nem sikerül neki a szövetségi rendszer beavatkozását biztosítani. Anglia—Franciaország és Oroszország, balkáni befolyásukat érvényesítendő, feladják a szövetség elvét és a görög szabadságmozgalom éppen az ő segítségükkel vívja ki a török elnyomás elleni győzelmét. Ez az első nagy csapás — 1828-ban — a Metternich-féle politikára, amely az 1820-as évek végén már nem felel meg az elmozdult európai hatalmi egyensúly irányának. Utána jön az újabb megrázkódtatás: az 1830. évi júliusi forradalom véget vet a Bourbon ház uralmának. A francia liberalizmus győzelme kisugárzó hatású Európára: július után egy hónappal a belgák kivívják függetlenségüket Hollandiától, majd Braunschweigben és Hessenben űzi el a nép uralkodóját. A pápai állam forrong; felkelések tüzei szikráznak Szászországban és Hannoverben; vihart jelző felhők csendje ül az európai kontinens keleti égboltján: 1830 november 29-én kitör a „kongresszusi" Lengyelország felkelése a cári elnyomás ellen. Az európai hatalmi helyzet ilyen elmozdulása közepette Metternichnek már nincs módja a nyílt katonai beavatkozásra. Rendszerének fenntartására azonban — igaz most már védelmi állásból — minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vesz. Az osztrák örökös tartományokban megemeli a fogyasztási adókat, lázas fegyverkezésbe kezd és főként katonai erőket irányít a nyugati határszélekre. Fegyverszünet a kormány és a rendek között: az 1830. évi országgyűlés Ilyen, az osztrák birodalom hatalmát több oldalról megtépázó külpolitikai viszonyok — a párizsi forradalom és a lengyel felkelés időpontjai — között kerül sor, 1830 szeptember elején, Pozsonyban a magyar országgyűlés összehívására, amelynek — osztrák részről — alig titkolt két, egymással összefüggő fő célja van 8 . A francia példára adott gyors ellenpéldaként — Ferdinánd trónörökös utódlásának elismertetésével — a dinasztikus elv biztosítása, és, tekintettel a kritikus politikai helyzetre, további, összesen 48 ezer hadba állítható újonc megajánltatása a rendekkel. És ekkor a rendi sérelem hosszú évek óta harsogó hangja elhalkul. Igaz: a nemzeti nyelv ügye, az újoncállítás terhei, az adó-, sóár-, pénz-, vám-, kereskedés ügy, meg a miniszteri felelősség és a királyi székhely kérdései •— a korábbi évek után — most is szóba kerülnek. De nagy csaták a kormány és a rendek között nincsenek. Az országgyűlés alapvető politikai iránya az egymásfelé hajló érdekek — távolról sem egyenrangú — egyeztetése. A kormány által részben adott, részben kilátásba helyezett engedmények morzsái is elégségesek ahhoz, hogy a nemesség, a rendi nacionalizmus zsörtölődő szólamai közepette, meghátráljon és utat engedjen 8 V. ö.: Ballagi: 205. 1.; 219, 221. 1., Horváth Huszonöt év 221. 1., 233., 238—239. 1.
