Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZENTMIHÁLYI IMRE: GÖCSEJ TERÜLETFOGALMÁNAK ALAKULÁSA (Deák Ferenc Göcsejről)
játosságot ragad ki, 17 ezzel próbálja vidékét jellemezni, de nem rekeszti azt „határok" közé! 18 Mennyire eltér ettől az első ízben Deáknál feltűnő táj fogalom! Itt — nyilvánvaló ellentéteként az „elmosódó, pontatlan" népi Göcsej-fogalomnak — éles tájhatárok jelentkeznek, melyek viszont elmossák az „egységes táj" — népi szemléletben oly lényeges — helyi sajátosságait, földrajzi, társadalmi, stb. eltéréseit. Ez a „deáki" szemlélet keresve-keresi a „határokat", így meg is találja azokat. (Más lapra tartozik, hogy azok tényleges, vagy csak fiktív határok-e .. .) Ez a felfogás nem a népre, hanem az értelmiségivé váló nemesi-úri osztályra jellemző. Nagy jövő áll e nemesi-úri-földrajzos-értelmiségi szemlélet előtt. A későbbi kutatók a „pontatlan" népi fogalmak helyett ezt teszik magukévá és egyre „tökéletesítik": ha vannak fix határok, akkor meghatározható az adott terület nagysága, a települések száma, a lakosság lélekszáma, stb. Ez a statisztikai szemlélet Göcsejben már a XIX. század elején feltűnik, és később egyre jobban elterjed. Konkrét helyi kialakulása a következőképpen történhetett: Pálóczi Horváth Ádám és baráti köre működése nyomán vidékünkön (de nem a népnél) Göcsej-kultusz kezdődött. Megyénk erről a mind gyakrabban emlegetett tájáról a korábbinál többet kellett tudnia a helyi vezetőrétegnek. Az elmosódó népi felfogás helyett pontosabban, „tudományosan": éles határokkal kellett meghatároznia Göcsej fekvését, határait. Az új fogalom tehát az 1810—1820-as években alakulhatott ki az úri osztály, feltehetően a vármegyei közigazgatási tisztviselők körében. Ennek első nyoma Deák Ferenc 1827. évi közlése. Deák Ferenc után, az 1830-as években Plánder Ferenc foglalkozik — két tanulmányában is — Göcsejjel. 19 Az első (1832) nyelvjárási, a második (1838) inkább néprajzi jellegű. Első művében Göcsej helyét csak nagy általánosságban közli, a másodikban már viszonylag pontosan meghatározza: „Zala Vármegyének dél hajlati része, mellyet napkeletről és délről Válicka, napnyugotról Kerka, északról a' Szála folyók határoznak, átalányosan Göcsej nevet visel." Továbbá: ,,a' Göcsei szó ejtés nem egyedül a' fentebb említett folyók által zárt vidéken, hanem azon kívül is, legnagyobb különösséggel a' megyének egész nyugoti részén a' Haza határán beszéltetik." A Göcsej szó eredetét a földrajzi adottságokat jelző göcs ( = csomó, hant) szóból származtatja. 20 Deák és Plánder közlésének a hasonlósága szembetűnő. A jobbágy származású, és sajátosan diszharmonikus felfogású 21 Plánder átveszi az akkori úri 17 Gönczi 1914, 22. gyűjtött adatai szerint Göcsej „Veié hordozza nevit, miét gircsés-görcsös, árkos, vüőgyes, ronda, likacsos, saván-füődü." és „Ott van a Göcse, a hun a burusán (gyalogfenyő) terem." Gyűjtéseim során gyakran hallottam ilyen népi meghatározásokat is: Göcsej „azok a nemes faluk"; «azok a „szegek"!* 18 Miként az úri, úgy a népi tudatnál is akad keveredés, pl. a „határok" közelében jobban él e „határok" ismerete. Ez a népnél szórványos, és másodlagos úri hatás (iskola, iskolai tankönyvek, újságok, lokálpatrióta pedagógus stb.). Eredetében azonban élesen különbözik a népi és az úri Göcsej-tudat! 13 Plánder 1832; 1838. — Ezek új kiadása, magyarázatokkal: Plánder 1970. — Tekintettel a többféle kiadásra, és idézeteim egységes azonosíthatóságára, Plánder eredeti szövegére nem lapszámmal, hanem más módon hivatkozom. 20 Plánder 1838, 1. §. — A tájnév eredetét már 1832-ben hasonlóan magyarázza. (Szógyűjtemény, a göcsörtös szónál.) 21 JDeoré 1970, 47 kk.
