Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZENTMIHÁLYI IMRE: GÖCSEJ TERÜLETFOGALMÁNAK ALAKULÁSA (Deák Ferenc Göcsejről)

peremeken pedig fokozott keveredés észlelhető, ez megnehezíti az elhatárolást. A kutatók viszont — nemcsak tudományos meggondolásból, hanem gyakran a közvélemény nyomására is

2 — éles határok megvonására törekszenek, anélkül, hogy — főként korábban — meglenne ennek a tárgyi alapja: a sokrétű és alapos tudományos feltáró munka. Innét adódnak a felületes meghatározások, melyek hosszasan élnek, és a mai kutatást is károsan befolyásolják.

3 Számos néprajzi csoportunk köréből bőven lehetne minderre példákat felsorolni... Az elhatárolás kérdése elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt jelentős. Elméletileg azért, hogy lehetséges-e, mily mértékig és milyen kritériumok alapján elhatárolni etnikai csoportjainkat. Gyakorlatilag pedig azért, mivel rossz elhatárolás: az adott tájnál, néprajzi csoportnál jóval nagyobb gyűjtőterület esetén a kutatók olyan „helyi sajátosságokat" fedeznek fel, melyek nem az adott népcsoportra, hanem annál lényegesen nagyobb területre lehetnek jellemzőek. így elmosódnak a tényleges, szűkebb körű sajátosságok.

4 Az alábbiakban kizárólag a Göcsej táj fogalom alakulásával foglalkozom, bízva abban, hogy ennek eredményeként problémáinkat ha nem is megoldani, de tisztázásukat elősegíteni tudjuk. Ma — jobb híján — Gönczi területi meghatározását fogadjuk el Göcsejről. Gönczi kétféle göcseji elhatárolást: szűkebb földrajzi és bővebb néprajzi határokat hoz!

5 Felfogása a mai kutatók munkáját is befolyásolja. Göcseji és hetési személynévvizsgálatai során pl. ördög is kénytelen Gönczi határait alapul venni, de találóan jegyzi meg: „Gyűjtőterületem határvonala formális, és lényegében véve megokolatlan, mivel nem tudjuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján Deák, Plánder és Gönczi körülhatárolta Zalának ezt a részét."

6 Valójában ez a helyzet minden hasonló, Göcsejhez kötött kutatás esetén is! 2 Erre a már korai, „tudományos" (statisztikai) jellegű igényre, egyben kielégítésére is jó példa az alábbi eset. A Tud. Gyűjt, első évfolyamában (1817. I. köt. 114—116.) „Egy Hazafi" pályázatot, „Jutalom Tétel"-t írt ki a palócok megismertetésére. Igényeit öt pontban foglalta össze. Az első fejezet a geográfiai ismertetés lenne. „Itt elő adni kellene, mitsoda Vármegyékben, hány és különösen mi nevű helyekben lakik á Palótzság? Mennyire terjedhet mind egyik Vármegyében, és öszvesen száma?" (I. m., 115., V. ö. Barabás 1968, 14 kk. — Kiemelés — a többi jegyzetben is — tőlem!) Két évvel később Szeder Fábián megkezdi a palócok — sokáig mintának tekintett — ismertetését. (Tud. Gyűjt. 1819. VI. köt. 26 kk.) 1821-ben eleget tesz a pályázati felhívásban foglalt földrajzi-statisztikai igénynek, és „pontos" számadatokat közöl az öt megyében élő palócok számáról. Számitgatásának végeredménye: összesen 490 237 palóc van. (Szeder 1821, 71.) — A statisztikai módszer csak nagyszámú és biztos adat esetén használható. Ez a követelmény az etnikai jellegű vizsgálatokra különösen vonatkozik. 3 Barabás 1968, 17.: „A szerzők tájékozatlanságát ismereteik korlátozott voltával lehet magyarázni, ... a baj ott van, hogy az ő érveléseik nyomán, ilyen módon kialakított kategóriákkal operálunk ma is." 4 Még gyakoribb, így ismertebb hiba, hogy „országosan elterjedt kulturális vonásokról jelentik ki, hogy speciálisan jellemző erre vagy arra a népcsoportra." (Barabás 1968, 17.) 5 Gönczi 1914, 17 kk. Később ezt részletesen tárgyalom. 6 Ördögr 1973, 17. Gyűjtőterületének a térképe: 18.