Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DR. TAKÁCS IMRE: DEÁK FERENC ÉS A MAGYAR KÖZJOG - IV.Záró gondolatok

nyába mutató megoldások lehetőségeit. Ezzel a forradalom számára felbecsülhetetlen értékű előkészítést végzett el.

61 Az eszmék kiérlelését az alkalmas államférfiak kiválasztásával még tetézte is. Nem volt meddő a reformkor azért sem, mert Bécset is rászorította arra a következtetésre, hogy a régi módon már nem lehet kormányozni. Deák ebben a küzdelemben a jelek szerint sokszor kiábrándult, megfáradt. Közelebbről nézve azonban kitűnik, hogy pesszimizmusa akkor vesz erőt rajta, amikor saját táborában lesz úrrá az egyenetlenség, a széthúzás. A külső hatalom, erőszak felülkerekedése esetén is bizakodó, ha a nemzet egységére támaszkodhat. A passzív rezisztencia elvét fogalmazza meg már 1838ban. A megyei közgyűlés feliratában szerepel „ ... igazságunk s ártatlanságunk érzetébe burkolva, néma hallgatással fogjuk a jövendőt várni annak tudásában, hogy erőszak boldogságot felgázolhat ugyan, de just meg nem semmisíthet.. ,"

62 2. A középbirtokos nemesség soraiból jött képviselőket az 1832—36. évi országgyűlésen Bécs „szélső baloldali"-nak tekinti. Deák, Klauzál, Bezerédy baloldalisága azonban viszonylagos, csak az akkori többséghez képest igaz. Később, az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen a kormánypárt közepén helyezkednek el, tömegüknél fogva a mérleg nyelve szerepét játsszák. Ez a nemesi középréteg a forradalmi átalakulásban azonban nem volt elég következetes, vagy éppen megtorpant a forradalom eseményeinek hatása alatt.

63 Dák életének itt tárgyalt szakaszában a magyar történelem egyik kiemelkedő jelentőségű haladó mozgalmának vezetői közé tartozik. Aktív szervezője a reformkor függetlenségi és haladó ellenzéki mozgalmának. Kitartóan küzd a haladásért, maradandó értékeket teremt törvényjavaslataival, közjog és büntetőjogi kodifikációs tevékenységével. E tevékenységét marxista jogtörténeti irodalmunk is kiemeli, „... ha nem ismerjük Deák 1841. és 1843. közötti jogászi — hadd bocsássuk előre, szinte forradalmi jogászi-működését, aligha tudjuk helyesen megítélni nemcsak 1848-ban, hanem az 1861—1867. közötti és a kiegyezés utáni években betöltött politikai szerepét sem" — írja Sarlós Béía 64 Igaz, hogy Deák nem forradalmi alkat, de kötelességeit híven teljesíti.

63 Felkészülten áll a nép rendelkezésére a forradalom napjaiban és az alig kivívott szabadság elleni külső támadás idején is dolgozik a rábízott szakterületen. 61 Lásd Sarlós Béla: Deák és Vukovics 8. és 38. pp., továbbá Horváth Mihály i. m. 464—466. pp. * 62 Ferenczi I. 241. p. 63 V. ö. Beér—Csizmadia: i. m. 18. p. 64 Sarlós Béla i. m. 8. p. 65 Kossuthnak írja 1845-ben: „Tudod Te, hogy régen remény nélkül állok én véletek s közöttetek a csatatéren, de a siker reménye nélkül is kész vagyok küzdeni, mert ezt becsület és kötelesség parancsolják." Deák beszédei I. 612. p.