Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

A felosztott birtokkal kapcsolatos viták

nácsot. A birtokbahelyezés után pedig éppen a rendeletre hivatkozva nagyon nehezen lehetett a parasztokat kimozdítani a juttatott földről. Azokban a községekben, ahol a rendelet értelmében a 100 holdat meghagyták, 1945 és 1950 között meg-megújultak a támadások a birtok teljes felosztásáért. Ezzel magyarázható, hogy 1949-ben 100 holdon felüli ház és földtulajdonnal már csak 25 személy rendelkezett e megyében. Az országban ehhez a kategóriához tartozó birtokosok száma ugyanakkor 1705 volt. Viszont ha csak a szántóföldet, valamint szőlő, kert és gyümölcsöst vesszük figyelembe, akkor ezek száma mindössze 3, az országos pedig 246 volt. Erre vonatkozó részletes adatokat az 1949. évi népszámlálás 3. kötete közli. A fenti adatok igazolják azt, hogy az apró település szerkezetű Zalában a birtok felosztása radikális jelleget mutatott. Az erdőbirtokok elleni megmegújuló támadások, amiről a későbbiek során még részletesebben szólunk, szintén ebből a forrásból erednek. Különös helyet foglal el az igénybevett birtokok között a zsidó-birtok. Zala megyében a zsidó lakosság számaránya a felszabadulás előtti évtizedekben nem volt jelentős. Zöme pedig a két városban élt. Gazdasági súlyuk azonban számarányuknál jelentősebb. Ezt még felnagyította a Horthy-rendszerben kiéleződött antiszemitizmus. A megkülönböztető törvények gazdasági tevékenységüket is korlátozták. A trianoni békét követő gazdasági — kereskedelmi és pénzügyi — lehetőségek jelentősen visszaestek. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy a földbirtok iránti érdeklődés megnövekedett a zsidó tőke részéről is. így a két háború közötti időszakban Zala megyében a középbérlők egy része közülük került ki .Amennyiben lehetőség volt, a földtulajdon megszerzésére törekedtek. Ezeket eltúlozva a fasiszta propaganda zsidóellenes hangulatot tudott szítani. Hozzájárult ehhez a zsidók gazdálkodását vagyonátkorlátozó, majd megszüntető fasiszta törvények során felszabadult föld kishaszonbérbe való adása. A zsidó-birtokot az Országos Földhitelintézet bérbeadta a néhány száz négyszögöltől kezdve, de kisparaszti bérletbe kerültek a néhány holdas birtokok, sőt a középbirtokok egy része is. így elég általános az a helyzet, hogy 1945 tavaszán az igényjogosult kezében volt néhány holdas zsidó-birtokból eredő bérlet. A földreformnak a kisbérletre vonatkozó feltételei kedvezőek a bérletre. A 36. § utolsó bekezdése erről a következőképpen rendelkezett: ,,Egyenlő feltételek mellett előnyben részesül az a kishaszonbérlő, aki a felosztásra kerülő ingatlan részen már 1944-ben gazdálkodott." Az 5600 1945. FM sz. rendelet (III. vr.) 68. §-a pedig a zsidó-birtok visszajuttatására egyértelműen kimondja: „Nem juttatható vissza az ingatlan, ha azon olyan tulajdonos, vagy kishaszonbérlő gazdálkodik, aki a R. rendelkezései szerint is juttatásra igényjogosult, vagy ha az ingatlan olyan közérdekű cél megvalósításra fordíttatott, mely cél közérdekű volta ma is fennáll és a cél megvalósítására az ingatlan szükséges." Hozzá kell tennünk, hogy az elhurcolt zsidó lakosság zöme csak 1945 nyarán tért vissza, amikor a reform végrehajtása már előrehaladott állapotban volt. A rendelet jogot biztosított arra, hogy a zsidó lakosság visszakapja birtokát (ha az egyébként nem esett megváltás alá). A zsidó-birtok visszajuttatása azokban a községekben — a kiosztás ellenére sem volt kérdéses, ahol a földigénylő bizottságok megfelelő tartalék-