Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt

Ha az 1000 lakosra eső állatállományt összevetjük az 1000 hold területre jutóval, már reálisabb összehasonlítási alapot kapunk. Zalában ilyen szempontból is erőteljes csökkenést állapíthatunk meg az állattenyésztésben. A szarvasmarha állomány a lenti járás, és a Vas megyéből átkerült községek és Zalaegerszeg város kivételével mindenütt kisebb 1935-ben, mint volt 1911-ben. A lóállomány ugyancsak kisebb 1911-hez viszonyítva lenti járás és Nagykanizsa város kivételével az egész megye területén. Egyedül az 1000 holdra jutó sertésállomány mutat fejlődést néhány járásban, másutt csökkenést — mégha nem is lényegeset — mutathatunk ki. Természetesen a járások között az 1000 lakosra illetve az 1000 holdra jutó állatállomány között lényeges eltérések voltak. így például a fejlődést mutató lenti járás elmarad a visszafejlődést tükröző nagykanizsai, pacsai járásoktól és a stagnáló zalaegerszegi járástól. Külön figyelmet érdemel az állattartás alapját képező szántó-, rét- és legelőterület összehasonlítása az állatállománnyal. Az 1935-ös gazdasági összeírás a művelési ágakban az alábbiakat rögzítette. összes szántó, 1000 holdra jut rét és legelő SzarvasLó Sertés Jun hold d a rab Lenti járás 40 873 277 34 292 20 Letenyei járás 44 473 250 76 45)9 87 Nagykanizsai járás 61 543 239 74 374 74 Novai járás 37 867 261 59 352 53 Pacsai járás 55 711 278 57 454 152 Zalaegerszegi járás 72 747 287 50 360 102 Zalaszentgróti járás 33 551 322 45 419 109 volt somogyi községek 21 655 198 66 259 83 volt vasi községek 5 009 327 25 412 70 Nagykanizsa város 8 146 185 168 386 — Zalaegerszeg város 4 226 247 86 466 125 Ami az első pillanatra szembetűnő, hogy a szarvasmarha és a ló állomány kölcsönösen úgy egészíti ki egymást a megye területén — kivéve a volt somogyi községeket — hogy a járások közötti különbség tovább csökkent. Legmagasabb a ló és szarvasmarha állomány a zalaszentgróti járásban. Ebből is következett, hogy földreform során a rét és a legelő igény itt jelentkezett legerőteljesebben. A szarvasmarha és lóállomány szántó területhez való viszonyítása azt is bizonyítja, hogy az igaerő szintén egyenetlenül oszlott meg. Legjobb a helyzet Nagykanizsa városban, ahol egy fogatra 5,2 kat. hold jutott. Legrosszabb a helyzet Zalaegerszeg város és a volt somogyi községekben, ahol egy igásfogatra 11,6 kat. hold szántó jutott. A Dunántúlon egy fogatra jutó földterület 15,3 kat. hold volt. Igaz a szarvasmarha fogatolása a megyében jóval magasabb, ezért sem beszélhetünk lényegesen jobb viszonyokról. Ha a szántó-, rét- és legelő területhez viszonyítjuk a megye szarvasmarhaállományát és összehasonlítjuk a dunántúli és az országos átlaggal, arra meglepő eredményre jutunk, hogy az ország minden 1000 hold szántó, rét és legelő területre 152 szarvasmarha, Dunántúlon 202 darab. Zala megyében pedig 269 jutott. Ehhez hozzá kell vennünk még azt is, hogy 1911-hez viszonyítva jelentős csökkenés következett be 1935-re — 26 900 darabbal volt kevesebb.