Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

BEVEZETŐ

esetek többségében háttérbe szorította (számos esetben nélkülözte is) a politikai szempontokat. A forrásokból kitűnik, hogy a társadalom közép és felső rétegének egy részét nem, vagy csak kis mértékben foglalkoztatta a magyarországi lengyelbarát rokonszenv kétségtelen németellenes volta. Számukra elsősorban az emberbaráti segítségnyújtás volt a legfontosabb. A lengyel menekültek melletti kiállás — bonyolultsága ellenére — figyelemreméltó politikai állásfoglalás volt, amelynek azonban korabeli jelentőségét felnagyítani, túlértékelni, vagy félremagyarázni éppen úgy hiba lenne mint elhallgatni azaz figyelmen kívül hagyni. A közismert magyarországi lengyelbarátság, a konkrét segítség formáját öltő rokonszenv a második világháború alatt kiállta a legnehezebb próbát is. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar—lengyel kapcsolatoknak nemcsak évszázadokra visszanyúló történelme és könyvtárnyi irodalma, hanem mély és haladó tartalma is van. Szép példa arra, hogy a két nemzet fiait a testvériség érzése akkor is egybefűzte, amikor a két ország külpolitikája nem futott ugyanazon a vágányon. A menekültek befogadását és megsegítését a korabeli közvélemény is pozitívan értékelte. A lengyelek felkarolása, a részükre biztosított jelentős szervezkedési, kulturális, élet- és munkalehetőségek összeségükben pozitív, a korszak viszonyait is figyelembe véve, haladó tevékenységnek bizonyultak. A „magyarok a lengyelekért" mozgalom keretében ezrek és ezrek segítették, támogatták a lengyeleket. Mondjuk ki világosan: a hitleri német fasizmus által sorsüldözötté vált lengyelek segítése, evakuációjuk támogatása (a szövetségesek oldalán lengyel egységek létrehozásához adott — közvetett — segítség) németellenes, Magyarország német megszállása után a lengyel menekültek bújtatása, védelmezése, a második világháború alatti Magyarországon antifasiszta jellegű tevékenység volt. * Évekkel ezelőtt a lengyel tárgyú kutatómunka kezdetén dr. Stanislaw Andrzej Sochacki a történettudományok kandidátusa, a budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója hívta fel a figyelmemet a „menekült kérdés" kutatására s éveken keresztül tanácsokkal támogatta levéltári kutatómunkámat. Munkámban sokan, sokféleképpen segítettek. Köszönettel tartozom mgr Jerzy Jakubiuk és Kovács István barátaimnak az anyag összeállításában, Bányai Jánosnénak a kézirat gépelésében nyújtott segítségükért. Külön köszönet illeti feleségemet Dunai Etelkát aki a levéltári anyaggyűjtéstől kezdve a munka minden szakaszában segítőtársam volt. A fotóknak közlésre való átengedését Lux Armadné dr. Pogonyi Karola (Budapest), Leon Michalczyk (Tarnów), Román Sierocinski (Koszalin), Józef Zadworny (Kluczbork), Eugeniusz Érteit (Bochnia), Polgár József (Tállya) és Zygmunt Haczewski (Warszawa) önzetlenségének köszönhetem. A Zala megyei Levéltár igazgatójától, dolgozóitól kapott segítséget, a lektor észrevételeit, a kötet szerkesztőjének kutatómunkámhoz nyújtott hathatós támogatását, hasznos tanácsait is ezúttal szeretném megköszönni. Warszawa — Zalaegerszeg 1974 október Dr. Lagzi István