Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció alakulása 1941-ben

minisztérium 21. osztályának beutalásával rendelkeznek. Minden olyan menekült, aki a fenti beutalások nélkül jelentkezik és kéri a tábor állományába való felvételét, a legközelebbi csendőr, rendőr hatóságnak — amennyiben megállapítható, hogy katonaszökevény — a ... katonai parancsnokságnak adandó át."

142 A különböző hivatalokba, minisztériumokba beérkezett hírek, jelentések (feljelentések) miatt Angyal helyettes kormánybiztos is körlevelet intézett valamennyi polgári menekülttábor parancsnokához. „Tudomásomra jutott, hogy a lengyel polgári menekülttáborokban bejelentetlen eltávozások fordulnak elő és a lengyel menekültek magatartása más tekintetben is kifogás alá esik. Felhívom, a Táborparancsnok urat, hogy figyelmeztesse a vezetése alatt álló menekülttáborokban elhelyezett lengyel polgári menekülteket, hogy ha ezek a visszásságok meg nem szűnnek, kénytelen leszek a lengyel polgári menekültek szabadságát korlátozni."

143 Az 1941. október 18-án keltezett körlevélnek a polgári menekültekre nézve lényegében semmiféle jelentősége nem volt, mert a szervezett és irányított evakuáció 1941 őszén tulajdonképpen befejeződött. A magyarországi lengyel polgári — különösen a zalai, somogyi — menekülttáborok teljesítették feladatukat, jól és eredményesen szolgálták az evakuáció ügyét. A kilátásba helyezett hatósági retorziót pedig az egyre gyakoribbá váló munkavállalási lehetőségek (és más okok) miatt már korábban sem lett volna célszerű megvalósítani. A németektől való félelem mellett a szökések gyakoriságát befolyásolta az is, hogy 1941 márciusában a lengyel táborokban elhíresztelték, hogy „a mozgósított Jugoszlávia egyes tényleges lengyel tiszteket saját hadseregébe átvesz."

144 Ezzel magyarázható az, hogy a Fertőszentmiklóshoz tartozó Bregencz-majori lengyel táborból 1941 március közepén tömeges szökést hajtottak végre.

145 Ugyanebben az időpontban a kiskunlacházai, a rákoscsabai táborokból is tömeges szökéseket észleltek.

146 A szökések szervezését megkönnyítette az, hogy a lengyel tisztek írásban adott becsületszó mellett a tartózkodási helyükön szabadon mozoghattak. A kiskunlacházai táborparancsnok szerint „Steifer lengyel ezredes olyan nyilatkozatot küldött, hogy ez a becsületszó nem kötelezi az illetőket annak betartására, ha az illetők azzal a céllal szöknek meg, hogy az angol hadsereggel együtt harcoljanak a németek ellen."

147 Az 1941 februári és márciusi szökések központi előkészítését látszik igazolni az a tény is, hogy Sawicki tábornok ugyanebben az időben — 1941. március 16-án szökött meg.

148 Sawicki tábornok eltávozását a magyar hatóságok megnyugvással vették tudomásul, annál is inkább, mert úgy vélték, hogy „veszélyes" embertől szabadultak meg. A hatóságok fellélegzése nem volt ok nélküli. A Belügyminisztériumban maga Keresztes-Fischer Ferenc sem akarta, hogy a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság működése „túlzott mértékben" önállósuljon. A németbarát körök nyomására a Bizottság működését nem korlátozták ugyan, de jelentős mértékben meggyengítették. Salamon Rátz Tamást, a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság titkárát, a szökések egyik fő szervezőjét az 1940. XVIII. tc. 2. § megsértése miatt őrizetbe vették. Bűnösségét nem ismerte be, de jegyzőkönyvi tanúvallomások és „tárgyi bizonyítékok alapján" a szökések szervezésében játszott szerepe nyilván142 ZML 3-1223/1942 (32-res./1941). 143 ZML 2—1150/1941 (13475/1941). 144 HL. H. M. 1941-21-21-4388-16609.; HL. H. M. 1941-21-21-4388-19613. 145 HL. H. M. 1941-21-21-4388-212443. Vö.: Lagzi, HK 1973. 4. 96 sz. jegyzet. 146 Uo. 147 HL. H. M. 1941-21-21-4388-19613. 148 HL. H. M. 1941-21-21-4388-17108.