Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - Az evakuáció 1940 tavaszán és nyarán
A szervezőmunka megakadályozása (de legalábbis lelassítása) érdekében a különböző egyesületeknél, szervezeteknél működő lengyel menekültekről külön nyilvántartást készítettek. Az evakuáció alakulásában fontos állomás volt a budapesti jugoszláv követség negatív állásfoglalása. A jugoszláv követség 1940. április 1-én jegyzékben fordult a külügyminiszterhez, amelyben felhívta a magyar hatóságok figyelmét arra, hogy „Magyarországról Jugoszláviába átszökő lengyelek száma napról napra növekszik, aminek okául a magyar hatóságok nem megfelelő szigorú ellenőrzését és eljárását állapítják meg." 81 A lengyel menekültek szökését szervező lengyel követség és konzulátus, Dembinski katonai irodájának működése ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált. Áprilistól mindezeket sem eltitkolni, sem félremagyarázni nem lehetett. Dembinski tábornok több ízben tagadta ugyan, hogy egyik szellemi irányítója és szervezője a szökéseknek, de a H. M. 21. osztálya arra a következtetésre jutott, „a gyanú annyira alapos, hogy az osztály véleménye szerint működésüket be kell szüntetni." 82 Ennek értelmében április 23-án felszólították Dembinski tábornokot, hogy 48 órán belül katonai irodájának beosztottjaival együtt vonuljon be a Budapest pasaréti lengyel katonai gyűjtőtáborba. Dembinski Váci utcai irodájának beszüntetése ellenére az evakuáció meggyorsult. A világháború eseményei arra késztették a lengyel menekültek vezetőit, hogy Európa lángbaborulása előtt létrehozzák az emigráns lengyel hadsereget és létszámát szüntelenül növeljék. A magyarországi lengyel menekültek aggódva figyelték az észak-európai hadműveletek alakulását. A bizonytalanság, a nyugtalanság növekedése a szökésekben mutatkozott meg. A mosonmagyaróvári táborból május 3-tól kezdődően a hónap végéig 12 tiszt és 263 főnyi legénység szökött meg. 83 A III. hadtest parancsnoka Pekle tábornok május 4-i jelentésében megállapította, hogy a „lengyel internált legénység — sőt tisztek között is a szökések mind gyakrabban és tömegesebben fordulnak elő..., a Petlend-pusztai gyűjtőtáborból 9 nap lefogása alatt 167 fő internált szökött meg" 84 A lengyel emigráns kormány képviselői a nyugati rádiókon keresztül 1940. május 4-én felszólították a magyarországi menekülteket, hagyják el Magyarországot, mert a jugoszláv határon való átjutás kedvező lehetőségként kínálkozik. 85 A felhívás hatására — a nagykanizsai táborparancsnok jelentése szerint — csupán Nagykanizsáról május 5-én éjjel „7 lengyel tiszt és 25 legénységi állományú egyén megszökött." 86 Az angol—francia csapatok által végrehajtott norvégiai hadműveletek sikertelensége, a német csapatok gyors győzelme vegyes nyugtalanságot keltett országszerte, ez fokozott mértékben átterjedt a lengyel menekültekre is. A sárvári táborparancsnok jelentése szerint a lengyelek a magyar lakosok között azt híresztelték, hogy „Hitler Magyarországot is agyon fogja nyomni" 87 . A menekültek látva az események gyors alakulását, úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a német hadsereg Magyarországot is megtámadhatja, amennyiben Hitler érdekei ezt megkívánják. A lengyelek az esetleges német fogságot mindenáron el akarván kerülni meggyorsították szökési akcióikat. Ez magyarázza azt, hogy a sárvári táborból május 8-án és 9-én 223 tiszt és 81 HL. H. M. 1940. Eln. 21 -21 -3554-13493. 82 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-4176. 83 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-29116. 84 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-27911. 85 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-23707. 86 Uo. 87 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3556-279011.
