Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A nagykanizsai „lengyelszöktető” központ

A csendőrnyomozók szerint többször előfordult, hogy „.. .Barcs községből egy nap alatt 20—30 menekült tűnt el, amíg másnap 30—40 ember érkezett a szomszédos községekből.. ."

44 akik rendszerint jelentkezés nélkül foglalták el a megszököttek helyét. Ezt a módszert alkalmazták a nagykanizsai lengyel menekültek is. A nyugatra igyekvő lengyelek egy része ,,.. .valószínűleg Somogyudvarhely és Berzence községek határában szökött át Jugoszláviába, mert ott száraz határ van és az átjutás nem oly nehéz mint Barcsnál.. ."

45 ahol a Dráva természetes határ. Murakeresztúrhoz hasonlóan szökéseket hajtottak végre a barcsi vasútállomásról is a Jugoszláviába induló vonatokkal ,,.. .oly módon, hogy amikor a vonat a Dráván átvezető vasúti híd előtti kanyarhoz ért — ahol a vonat a kanyar miatt lassított — a vonatra felugráltak."

46 A barcsi főszolgabíró szerint a Dráva mentén végrehajtott szökések „automatikusan" megszüntethetők lennének, ha a csendőrőrsök létszámát 3—4 fővel megnövelnék. A H. M. 21. osztálya merőben más véleményen volt. A 21. osztály, amely a rendszeres szökések miatt a legtöbb kritikát kapta, a barcsi főszolgabíró javaslatára a következő megjegyzést tette: a csendőrőrsök megerősítése „.. .legfeljebb megnehezítené és talán csökkentené, de nem akadályozná meg a szökéseket. Mivel a szökések lehető csökkentésére más intézkedések történtek — komoly intelem (!) az internáltakhoz és a szökések szervezőihez, amelyek hatása máris tapasztalható — az őrsök megerősítése nem látszik szükségesnek."

47 A H. M. 21. osztályának állásfoglalása annál is inkább ellentmondásosaiért 1940. január 9-én a H. M.-ben megállapították: „A szökések központi irányítása a budapesti lengyel követségen és konzulátuson történik és a szökések kezdenek oly szemérmetlenül növekedni, (a jan. eleji Dráva és Mura menti szökésekről van szó —L. I.) mint múlt év októberben volt."

48 Ugyanakkor a H. M. közölte a Külügyminisztériummal, hogy „... ha a szökések továbbra is folynak, a legszigorúbb rendszabályok fognak az internáltak ellen életbe léptetni... aminek az összes internáltakra nézve igen kellemetlen következményei lesznek"

49 Röviddel később Ghyczy Jenő, a Külügyminisztérium Politikai Osztályának vezetője válaszlevelében (454/pol— 1940) közölte Baló Zoltán ezredessel, hogy a „fentiekre" felhívta a budapesti lengyel követség ügyvivőjének a figyelmét. Egyéb gyakorlati intézkedésről nincs tudomásunk. A szökések vonatkozásában a H. M. 21. osztálya érthető módon kétszínű magatartást tanúsított. Az érsekújvári lengyel katonai menekülttábor rangidős lengyel tisztje „... Braglewicz Tadeusz alezredes bizalmas formában.... kihangsúlyozta, hogy fent a Honvédelmi Minisztériumban az internált lengyel legénység szökését hallgatólagosan jóváhagyják és, hogy naponta a magyar internáló táborokból mintegy 100—150 fő érkezik meg a francia frontra."

50 Olvashatjuk az 1940. január 9-i dátummal jelölt jelentésből. A csendőrnyomozó parancsnokság jelentése szerint a Bük-i táborban, de máshol is a lengyel altiszteket és tiszteket utasították, hogy szerezzenek be polgári ruhás fényképeket. A fényképeket az egyik lengyel tiszt rendszeresen Összegyűjtötte és a Budapest—Párizs között futárszolgálatot teljesítő tisztek által a francia külügyminisztériumba juttatták. Párizsban lengyel vagy francia útleveleket állítottak ki 44 HL. H. M. 1940. Eln. 21—21—3553—4168. A csendőrnyomozó osztály megfigyelései alapján a H. M. osztályához felterjesztett jegyzőkönyv. 45 Uo. 46 Uo. 47 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-4196. 48 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-2805. 49 Uo. 50 Uo.