Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A nagykanizsai „lengyelszöktető” központ

Viera (Werw) Latwajtysowa (egy lengyel százados felesége) az útleveleket és a Budapesten beszerzett civil ruhákat juttatta el Nagykanizsára.

20 Az 1940 január eleji szökéseket kivizsgálva fény derült arra is, hogy a nagykanizsai „szöktető' központ" hogyan juttatta át a szökésre parancsot kapott lengyeleket a magyar—jugoszláv határon. A Nagykanizsáról 1940. január 3-án megszökött lengyeleket pl. „... Rodoniewicz és Grudniak lengyel hadnagyok búcsúztatták el. Kurkowski tizedes este Murakeresztúrra Andrassek Ádám földműves házába vezette... másnap kora reggel egy jugoszláv egyén jött be a házba aki — miután Kurkowski tizedestől jutalmat kapott — 9 lengyelt csónakon a Murán (keresztül) jugoszláv területre szállított át, ahol egy már várakozó teherautón Zágrábba, az ottani lengyel konzulátusra utaztak."

30 Egy lengyel tiszti csoport ugyancsak Murakeresztúron keresztül kísérelte meg a magyar—jugoszláv határ átlépését. A csoportot 1940. január 6-án kora reggel a murakeresztúri vasútállomás közelébe vezették a magyar kísérők. Az állomásra a Jugoszláviába közlekedő személyvonat reggel öt óra körül érkezett be. A nyomozati jegyzőkönyv szerint „Miután a vonatot (magyar) határhatóságok átvizsgálták, egy a pályaudvaron szolgálatot teljesítő őrmester (?) jelt adott a lengyel csoportnak, mire... a jugoszláv vonatszemélyzet átvette őket."

31 A bizottsági jelentés és a nyomozók által összegyűjtött információk között lényeges eltérés, valamint néhány ellentmondás is van. A bizottsági jelentés határozottan leszögezte, hogy: „január hó 6-án reggel a murakeresztúri vasútállomáson szolgálatot teljesített Berghofer Ferenc tsz. szakaszvezető, Höuesz parancsnok... a pályaudvaron semmi különös dolgot nem észlelt, őrmester Murakeresztúron egyáltalán nincs. (!) .. .Altiszt január 6-án reggel a pályaudvaron nem tartózkodott."

32 A jelentés elkészítői lehetetlennek tartották azt, hogy Murakeresztúrról január „.. .6-án reggel a pályaudvaron, vagy annak kívül eső rendező részén szolgálatban volt két tsz. szakaszvezető szökni akaró lengyeleket szökésükben támogatott volna, mert éppen ők voltak azok, akik az előző napon (jan. 5-én) a 41 fő szökevény összefogásán buzgón közreműködtek. Murakeresztúr-on a határvadász őrs minden egyes altisztje és tisztese e tekintetben teljesen megbízható."

33 A szökést szervező lengyel tisztek és altisztek szerepét, felelősségét sem tudták „hirtelenjében" bebizonyítani, a „...két hadnagyot (Rodoniewicz és Grudniak) kihallgatni nem lehetett, mert időközben Siklósra a büntetőtábornak lettek átadva"

34 A bizottság úgy vélte, hogy a „.. .lengyeleknek errevonatkozó kihallgatása pedig teljesen meddő volna... A szökés részleteit, valamint az időközben szintén megszökött Kurkowski tizedes szerepét tisztázni (szintén) nem lehetett."

35 A lengyel menekültek tervszerű szöktetését bizonyítja többek között az is, hogy Dalman lengyel őrmester aznap szökött meg a nagykanizsai lengyel katonai menekülttáborból, amikor Rodoniewicz és Grudniak hadnagyokat letartóztatták és büntető táborba szállították. A nagykanizsai honvéd állomásparancsnok szerint a sok kellemetlenséggel járó szökéseket „.. .úgy lehetne csupán teljesen meggátolni, ha a H. M. Úr által enge29 Uo. 30 HL. H. M. 1940-21-21-3553- 2840. 31 Uo. 32 Uo. 33 Uo. 34 Uo. 35 Uo. (Az iratban szereplő Kurkowski név helyesen Kurokowski.)