Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

III. FEJEZET A LENGYEL KATONÁK ÉS KATONAKORÚ POLGÁRI MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA ANGOL ÉS FRANCIA TERÜLETEKRE ZALA MEGYE TERÜLETÉN KERESZTÜL 1939–1941 - A budapesti német követség tiltakozásai a lengyelek evakuációja miatt

18-án Erdmannsdorff követ korábbi szóbeli tiltakozásának megerősítésére feljegyzést juttatott el a Külügyminisztériumba. A feljegyzésben konkrét példákat (táborokat) említettek bizonyítva azt, hogy a Franciaországba való szöktetés megfelel a valóságnak.

6 Rudolf Strachwitz német követségi tanácsos ideiglenes ügyvivő október 20-án is tiltakozott Vörnle külügyminiszter-helyettesnél a lengyel menekültek Magyarországról való elutazása miatt.

7 Csáky a német tiltakozásokra adott válaszában igyekezett tisztázni magát, biztosította a követséget, hogy a „.. .magyar kormány éppúgy mint a múltban, a jövőben is mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza a lengyel „katonai személyek eltávozását Magyarországról." Csáky külön hangsúlyozta hogy minden „.. .olyan hír, amely szerint itten idegen légió számára kiképzés vagy toborzás folyna, teljesen valótlan és ez nemcsak a nemzetközi, hanem a magyar törvényekbe is ütközne."

8 ígéretet tett arra, hogy a német követség által a magyar hatóságok tudomására hozott „... némileg konkrétnak látszó (!) eset ki lesz vizsgálva és szükség szerint (az evakuáció megakadályozása érdekében — L. I.) megfelelő eljárást fogunk foganatosítani."

9 A jegyzék végén elismerte, hogy „Az eddigi nem teljesen kontrollálható információink szerint Magyarország déli határain körülbelül 300 személynek sikerült kiszöknie, de az eddigi megállapítások szerint ezek polgári egyének."

10 A prágai magyar főkonzulátus vezetőjének a volt német külügyminiszter,,.. .Neurath báró baráti formában említést tett arról, hogy Berlinben bizonyos visszatetszést keltett, hogy Magyarország a lengyel tiszteket nem internálta, minél fogva fennáll a veszély, hogy azok a franciaországi légiókhoz átszökhetnek. Megjegyezte Neurath báró, hogy Berlinben úgy tudják ugyan, hogy a magyar katonai körök kifogástalan magatartást tanúsítanak — de egyes nem katonai körök viselkedése szerintük nehezen egyeztethető össze a nemzetközi szokásokkal."

11 Később megállapították, hogy az útleveleket a budapesti lengyel konzulátus állította ki, és hogy a Franciaországba való kiutazást „szervezett társaság" intézte. A német külügyminisztérium rövidesen tudomást szerzett a „Magyarország semlegességével össze nem egyeztethető" lengyel akciókról.

12 Erdmannsdorff követ október 19-én, 25-én, 26-án és 28-án Berlinbe küldött jelentéseiben részletesen beszámolt a lengyel katonák evakuációjának körülményeiről. Erdmannsdorff tudott arról is, hogy az evakuációhoz szükséges francia és angol vízummal ellátott útleveleket a budapesti lengyel konzulátus állította ki s a konzulátus adott ajánlóleveleket a jugoszláv és az olasz követséghez forduló lengyelek számára. A konzulátus utazási iroda útján az olasz—francia határon levő Modane városkáig gondoskodott az egyéni menetjegyekről. Erdmannsdorff tájékozott volt az evakuáció útvonalát illetően is: „...szállítmányokat terveznek Olaszországon át. Csekélyebb számban Athénen át is utaztak. Megbízható jelentések szerint (a) francia követség egyes esetekben lengyeleknek hamis útlevelet állított ki, bár ezt a 6 DIMK IV. 564-565. 7 DIMK IV. 575. 8 DIMK IV. 477—478.; Ugyanakkor számos korabeli dokumentum azt bizonyította, hogy a budapesti francia és angol követségek segítségével a „franciaországi Lengyel Légió számára,, katonákat irányítottak Franciaországba. Vö.: HL. H. M. 1939. Eln. 21—21-3552-63595; HL. H. M. 1939-21-21-3107-56289; HL. H. M. 1939-21-21-3107-56293. stb. 9 DIMK IV. 564-565. 10 Uo. 11 DIMK IV. 577. Az internálással kapcsolatban lásd: HL. H. M. 1940-21-21-3553-952. 12 DIMK IV. 577-578.