Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A zalai menekülttáborok 1941-ben

nokok között természetesen akadtak olyanok is, akik semmiféle kockázatot nem vállaltak, még a rendeletek adta kedvező' lehetőségek biztosításától is elzárkóztak. Ilyen esetekben táborparancsnok (táborfelügyelő) és a menekültek képviselői között viták, súrlódások keletkeztek. 1941 tavaszán a karmacsi körjegyzőségre benyújtott eltávozási kérelmek közül indokolatlanul igen sokat visszautasítottak, Később a Karmacsról Keszthelyre utazók már nem is kértek eltávozási engedélyt, reggel elutaztak Keszthelyre, dolguk végeztével pedig visszatértek a községbe. A karmacsi körjegyzőség a lengyelek „bejelentetlen" eltávozásait jelentette a főszolgabírónak. Dr. Búzás főszolgabíró, aki (dr. Antall révén) jól ismerte a menekültek más irányú „bejelentetlen" tevékenységét is, a karmacsi körjegyzőn keresztül levélben figyelmeztette a karmacsi menekülteket: „Személyesen győződtem meg arról, hogy a karmacsi volt lengyel parancsnok (foglalkozása hentes) több ízben Keszthelyre jött előzetes engedély nélkül. Figyelmeztesse a lengyel polgári menekülteket, hogy a részükre kijelölt állandó tartózkodási helyüket előzetes engedélyem nélkül nem hagyhatják el. Amennyiben a község területét elhagynák ellenük a kihágási eljárást le fogom folytatni."

140 A menekültek ügyeivel több hivatalos és társadalmi szerv foglalkozott. Néha előfordultak olyan esetek is, amikor a főszolgabíró, B. M. IX. osztály, valamint a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság kellően össze nem hangolt tevékenységéből adódtak félreértések. Az előbbiekre a zalaszántói lengyel táborban szemléletes példát találhatunk. A községben levő polgári tábor parancsnoka (összekötőtisztje) lemondott tisztségéről. Röviddel később a zalaszántói körjegyzőségen lengyel küldöttség jelent meg. A küldöttség egyetértett Paderewski táborparancsnok lemondásával, de a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság által (Zalaszántóra) parancsnokul kijelölt (Adam) Wirth nevű egyént nem fogadta el vezetőül. A tábor küldöttsége Wladyslaw Debulak menekültet látta volna legszívesebben a parancsnoki poszton.

141 Búzás főszolgabíró egyetértett Paderewski távozásával s a közóhajnak megfelelően Debulakot bízta meg a táborparancsnoki teendők ellátásával. A B. M. IX. osztálya (dr. Pintér) élesen reagált dr. Búzás „önkényeskedésére". Pintér szeptember 12-én keltezett ingerült hangú levelében közölte Búzással, hogy „... a lengyel polgári menekülttáborok összekötő tiszttel való megbízatását minden esetben a (magyar) táborparancsnok meghallgatásával magamnak tartom fenn."

142 Pintér figyelmen kívül hagyta Debulak kinevezését, amiről értesítette dr. Búzás főszolgabírót. „Wirth Rudolf lengyel polgári menekültet a keszthelyi lengyel táborból Zalaszántóra helyezem át és egyben az ottani lengyel polgári menekülttábor összekötői tisztséggel bízom meg. Korábbi rendeletemmel összekötői tisztséggel megbízott Paderewski Stanisíaw lengyel polgári menekültet megbízása alól felmentem."

143 A határozat értelmében Wladyslaw Debulak táborparancsnoki tevékenysége 1941. szeptember 12-én megszűnt s az új (lengyel) parancsnok Adam Wirth lett. A magyarországi lengyel menekültek körében nagy visszhangot kiváltó esemény ugyancsak Karmacs községhez fűződik. Karmacson 1941. április 7-én egy helybeli hivatalnok (!) „.. .több lengyelt vert meg a községi hivatalban."

144 mert a község főútvonalán a tilalom ellenére végignézték a Jugoszlávia felé tartó német katonai alakulatok átvonulását. A német alakulatok községen való átvonulásakor a lengyel 140 ZML. 2-598/1941 141 ZML 2—929 (9)/1941. A zalaszántói körjegyző jelentése a keszthelyi járás főszolgabírójának. 1941. júl. 27. 142 ZML 2-1076/1941. 143 Uo. 144 ZML 2-847/1941. 1941. júl. 8.