Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - A menekültek ellenőrzésének megszervezése

A menekültek ellenőrzésének megszervezése A menekültek létszámának jelentős csökkenése és a többszöri átcsoportosítás miatt a polgári menekültek ismételt nyilvántartásba vétele vált szükségessé. Antall József 1940. november 11-én az összeírás előkészítésének megkezdésére utasította a polgári menekülttáborok parancsnokait. „Az ország területén maradt (!) lengyel polgári menekültek kijelölt tartózkodási helye is gyakran változott úgy, hogy a központi nyilvántartásuk adatai sürgősen kiegészítésre szorulnak. Szükségessé vált a lengyel polgári menekülteknek újólag összeírása, melynek célja (a) szociális ellátásuk további biztosítása."

103 A táborparancsnokok valamennyi polgári menekültről a személyi adatokat tartalmazó ún. szociális lapot (karta socjalna) készítettek, amelyet a menekültek utólag aláírtak. A B. M. IX. osztályának rendelete értelmében a táborparancsnokok az összeírást polgári menekültekkel végeztették el, a bemondott adatok valóságát a tábor lengyel megbízottja (parancsnoka) ellenőrizte (!). Az ellenőrzés és „újbóli" nyilvántartásba vétel ilyen formája — a nevek, adatok valóságát tekintve — nem sokat ért, viszont a lengyel menekültek vezetőinek lehetőséget biztosított egy sor „hivatalos" változás legális megoldásához. A menekültek összeírásával egyidőben a B. M. (IX./254)men-1939 rendelete értelmében a lengyel polgári menekültek részére a személyi igazolvány funkcióját betöltő ún. „igazoló" könyvecskét rendszeresítettek.

104 Néhány táborban még 1940 koraőszén megkezdték a „könyvecskék" bemondásos alapon való kitöltését. A maga nemében szokatlan módszert számos táborparancsnok gyanakvással fogadta.

105 A polgári táborokba ugyanis sok — a katonai táborból megszökött — katonai menekült is felvételt nyert, akik „bemondásos" alapon minden nehézség nélkül polgári menekülteknek járó „igazoló könyvecskét" kaphattak. Az „igazoló könyvecske" kiállításának módozatain túlmenően igen sok táborban a táborparancsnokok nem ismerték, vagy helytelenül alkalmazták a B. M. központi rendeleteit.

106 Számos polgári táborban a táborparancsnok „indokolatlanul" szabadságot vagy eltávozást engedélyezett. A keszthelyi főszolgabíró 1940. decembei 9-én és 13-án figyelmeztette a kadarkúti jegyzőt, hogy a „... Lengyel polgári menekültek a részükre kijelölt tartózkodási helyet csak belügyminiszteri (B. M. IX. osztály) engedély alapján változtathatják meg..."

107 Búzás főszolgabíró ebben az esetben kadarkúti viszonylatban — nem minden célzás nélkül kifogásolta azt, hogy a táborparancsnokok „engedély hiányában" jogosulatlanul állományba veszik a jelentkezőket.

108 Magyarország belpolitikai életében is jelentős változás — jobbratolódás — következett be 1940 első felében. A németekkel szorosabb együttműködést követelő vezérkar, a kormány jobbszárnya és a nyilaskeresztes képviselők támadást indítottak a kormány „fegyveres semlegesség" talaján álló külpolitikája ellen. Az eddigi német103 ZML 2-347/1940 (13123/1940). 104

Vö.: ZML 1—345/1940 (9582/1940). Dr. Pintér Viktor miniszteri titkár levele a keszthelyi járás főszolgabírójának 1940. nov. 21. 105 ZML 1 — 354/1940(106/1940). A keszthelyi járás főszolgabírójának levele a B. M. Menekültügyi Irodájának. 1940. szept. 4. „.. .Mivel arra vonatkozólag, hogy a kérdéses [igazoló] könyvecskét az érdekelt lengyel polgári menekültek részére milyen alapon kell kiállítani, kifejezett rendelkezés nincs, tisztelettel kérem Nagyméltóságodat utasítást adni szíveskedjék, hogy az érdekelt puszta bemondására (!) kitölthetem-e, ha az adatokat okmányokkal igazolni nem tudná." 106 Vö.: ZML 1-348/1940. Jegyzőkönyv -1940. dec. 1. 107 ZML 1-366/1940. 108 Uo.