Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN - Új lengyel polgári menekülttáborok Zala megyében 1940. nyarán és őszén
20 lengyel menekült részére ajánlottam fel férőhelyet. Itt azonban tisztelettel megemlítem, hogy a személyenként (és) naponként felajánlott 50 fillér villany, mosás, vízdíj, személyzeti fizetés, étkezés, lakás, leltárkopás, kiegészítés stb. ... kiadásokra sem elegendő. Amennyiben hatósági rendelkezésre kell a lengyeleknek férőhelyet adni, tisztelettel kérem, ... hogy a szobák arányában minden villatulajdonos kapjon, mert nem lenne méltányos: egyes villatulajdonosokat lengyelekkel terhelni (!) és viszont a lengyeleket nem vállaló villatulajdonosokat a jobbfizető (!) magyar vendégek elősegítésével előnyösebb helyzetbe hozni." 84 A keszthelyi főszolgabíró 1940. aug. 19-én kelt levelében válaszolt az aggódó villatulajdonosnak. Válaszában hangsúlyozta, hogy „... a menekülteknek szállást és élelmezést adni nem köteles. A lengyel polgári menekültek elhelyezésének nem az a célja, hogy azzal bárkire terhet rójon a hatóság, hanem az, hogy azzal segítse a pensiosokat... a menekültek után fizetett ellátási díjak oly összegben vannak megállapítva, hogy a szállásadó amellett feltétlenül megtalálja a számítását." 85 1940 őszén Zala megyében, elsősorban a keszthelyi és zalaszentgróti járásba irányított lengyel menekültek létszáma tovább növekedett. Pintér Károly miniszteri tanácsos rendelkezésére a nagykanizsai polgári menekülttáborból 1940 nyarától — több csoportban — megkezdődött a polgári menekültek áthelyezése „biztonságosabb" zalai községekbe. 1940. szeptember 4-én Jurasz Jadwiga, Jurasz Adam, Wrzoczek Jan, Biernacka Jaroslawa, Koscienicka Irena és két gyermeke, Szuszniewicz Wieslawa, Gasinski Pawel, Choloniewski Stanisíaw, Barbych Stanisíaw és Zygmunt, Debicki Ludwik, Brozyna Tadeusz, Przybyla Piotr, Szuszniewicz Wanda, Juranowa Jadwiga Jurán Adam lengyel menekülteket „további ellátásra" a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság által fenntartott keszthelyi üdülőtáborba (Obozu Lecznycy) helyezték. 86 A Magyar Keresztény Leányegyesületek Nemzeti Szövetségének balatonlellei leányotthonából 1940. szeptember 18-án 12 lengyel lányt a keszthelyi táborba irányítottak. 87 A bajai polgári menekülttábort 1940 nyarán felszámolták s a B. M. rendelkezése értelmében a menekültek egy részét 47 főt Zalaszántóra költöztették. A menekültek 1940. július 20-án érkeztek Keszthelyre, de még ugyanezen a napon autóbusszal Zalaszántóra utaztak. 88 A sárvári tábor megszüntetése miatt szeptember 27-én 21 fő menekült a keszthelyi polgári táborba utazott. 89 Ugyanezen a napon a bálványosi lengyel táborból 8 főt 90 , a balatonkiliti táborból 21 főt helyeztek át Keszthelyre. 91 Kenderesy tabi főszolgabíró 1940. szeptember 27-én a B. M. IX. osztályának utasítása értelmében 100 fő „válogatott" lengyel polgári menekültet irányított Keszthelyre. Búzás keszthelyi főszolgabíró még a menekültek megérkezése előtt értesítette a hévízszentandrási körjegyzőt, hogy a tabi táborból átirányított menekülteket a községben szállásolják el. 92 A járási közigazgatás ezúttal feladata magaslatán állt. A szeptember 28-án hajnalban Keszthelyre érkező lengyelek el84 ZML 1-49/1940. 85 Uo. 86 ZML 2-123/1941 (945-1940). 87 ZML 2-154/1941. Kimutatás. 88 ZML 2—8/1940. Baja város polgármesterének levele a keszthelyi járás főszolgabírójának. 1940. júl. 18. 89 ZML 2—181/1940. Névjegyzék a ságvári lengyel polgári menekülttábor megszűnése miatt Keszthelyre utazó lengyel menekültekről. 1940. szept. 27. 90 ZML 2—180/1940. Kimutatás. Bálványosi Körjegyzőség. 1940. szept. 27. 91 ZVIL 2—197/1940(350—1940). Kimutatás a balatonkiliti községből Keszthelyre áthelyezett lengyel polgári menekültekről. 1940. szept. 27. 92 ZML 2-172/1940.
