Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

noksághoz eljuttatott körlevélben szóvátette, hogy a „... lengyel hadsereg Magyarországra átlépett tagjainak internálása és a velük való bánásmódra kiadott intézkedések dacára mindig fordulnak elő esetek, melyek az intézkedések határozmányainak be nem tartását dokumentálják.. ."

n Igen sokatmondóak Bartha kifogásai,amelyből fény derül a katonai menekültek országos helyzetére. „Legutóbb is arról értesültem, hogy egy helyőrségben

12 (Komáromban — L. I.) állítólag a lengyel internált szállítmányt katonazenével fogadták és kísérték be a táborba... Budapesten és környékén még mindig látni magukban jövő, menő egyenruhát viselő lengyel tiszteket és legénységet stb. stb... Nem térhetek azonban ezzel napirendre, hanem szükségesnek tartom a hdt. pság.-okat a következőkről tájékoztatni: A genfi egyezmény alapján álló intézkedéseimnek szigorú betartása az ország elsőrangú érdeke. ... az internálás késedelmes (!) végrehajtásában és a feltűnő (!) barátkozásban a lengyel hadsereg tagjaival, szomszédaink (legfőképpen Németország — L. I.) a szigorú semlegesség megsértését látják. Hogy ezen, semmivel sem indokolható eljárás központilag nagyon kényelmetlen helyzetet teremt és kellemetlen fejlemények kiindulópontja lehet; azt nem is hangsúlyozom."

13 Az előbbiek előrebocsátásával érthető és értékelhető a Zala megyei lengyel polgári és katonai menekültekkel kialakított és alkalmazott bánásmód, amelyhez hasonlót nemigen találunk a lengyel menekültek magyarországi történetében. A korabeli források és a budapesti német követség katonai attaséjának tiltakozásai is bizonyítják, hogy Nagykanizsán messzemenően mindent megtettek annak érdekében, hogy a menekültekkel az emigráció első hónapjaiban feledtessék a hontalanság érzését. A Magyarországra érkezett lengyel katonai (katona, rendőr, vám-és pénzügyőr, határőr) személyeket (a nemzetközi jogi gyakorlatot is figyelembe véve) különböző helységekbe internálták.

14 Az internálás legsúlyosabb hátránya a szabad mozgás korlátozása vagy megtiltása volt. Az internáltak őrzése (a szabad mozgás korlátozása) a II. világháború ideje alatt táboronként, és táborparancsnokonként változott, az egész országra kiterjedően sohasem volt egységes. A H. M. 21. osztályának rendeleteit, utasításait a táborparancsnok embersége és politikai beállítottsága szerint — néhány konkrét esettől eltekintve — különösen 1939—1941 között meglehetősen tágan lehetett értelmezni. Szép számmal voltak olyan táborok, ahol az előírásokon túlmenően (!) mindent elkövettek azért, hogy a tisztek és a katonák jól érezzék magukat. A szombathelyi III. hadtestparancsnokság bizalmas jelentése szerint a nagykanizsai lengyel tisztek „...szoros érintkezésben vannak a nagykanizsai helyőrség magyar tisztjeivel, együtt mennek vadászatokra, közös mulatozásokat rendeznek, mely alkalommal testvéries barátkozás folyik.

15 Az csak később (német diplomáciai 11 HL. H. M. 1939—21—21—3107—51564. Bartha Károly honvédelmi miniszter rendelete az az I—VIII. hadtestparancsnokságnak. Állomáshelyeiken. írásban! Szigorúan bizalmas! Sajátkezű felbontásra. 1939. október 2. (1939. október 9-én a hadtestparancsnokoknak tartott értekezleten a rendeletet szóban is ismertették.) 12 Vö.: HL. H. M. 1939. Eln. 21—21-3553-67 678. 13 HL. H. M. 1939-21-21-3107-51 564. 14 HL. H. M. 1940—21—21 — 3553—952. A lengyel hadseregnek Magyarország határát átlépett és lefegyverzett tagjait a 49.402/eln. 1. b. 1939. H. M. rendelet I. fejezetének 1. pontja szerint nem tekintették hadifoglyoknak, de az 1913. évi XLIII. t. c.-kel törvényerőre emelt 1907. évi hágai egyezmény II. fejezetének 11. pontja értelmében a kormánynak joga volt (ebben az esetben a lengyel) katonai személyeket internálni. A hágai egyezmény II. fejezetének 11. pontja az internáltak őrzését nem tette kötelezővé, sőt egyenesen felhatalmazta az illetékes országot (kormányt) arra, hogy a polgári személyeken kívül a tiszteknek is bizonyos feltételek mellett szabad mozgást biztosítson. 15 HL. H. M. 1940. Eln. 21-21-3553-67 078.