Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939–41-es ÉVEKBEN

II. FEJEZET A ZALA MEGYEI LENGYEL KATONAI ÉS POLGÁRI MENEKÜLTTÁBOROK AZ 1939—41-es ÉVEKBEN A lengyel hadsereg Magyarország területére menekült tisztjei és katonái, valamint a polgári menekültek részére a menekültek képviselőivel való megállapodás értelmében nagylétszámú (2—3000 fős) menekülttáborok felállítását tervezték. A menekülttáborok egy részét (a lengyelek szorgalmazására) a Dráva mentén, az ország déli és délnyugati területén (Somogy és Zala megyében), valamint a Balaton térségében létesítették. (A menekülttáborok az ország három nagyobb területén összpontosultak: 1. Budapest és a Dunakanyar környéke. 2. Balaton vidéke, Zala és Somogy megye. 3. Északi Felvidék: Nógrád, Heves és Borsod megye. Nagylétszámú táborok voltak még Sopron (Sárvár) környékén, valamint Kalocsa térségében.

1 Az első állandó táborokat Kalocsa és Baja környékén, Barcson, Csurgón, a Sopron környéki, valamint Dráva és a Balaton menti falvakban rendezték be.

2 A menekülttáborok földrajzi helyének kiválasztása nem volt problémamentes. A lengyel Katonai Képviselet szerint az ország középső és déli területei voltak a „legalkalmasabbak" menekülttáborok létesítésére. Zala megye a Lengyel Katonai Képviselet számára kedvező földrajzi fekvése, a jugoszláv határhoz való közelsége miatt vált fontossá. A Somogy és Zala megyei táborok felállítását azonban a H. M. í. főcsoportfőnöksége határozottan ellenezte. (Nagykanizsa és Keszthely városokban — közlekedési, valamint az idegenforgalom miatt — a lengyel táborok létesítését csak hosszas viták után engedélyezték.) A hivatalos véleményezés szerint a lengyel táborok létesítése külpolitikai okokból „legfeljebb" Várpalota környékén Esztergom térségében, valamint az északi, (magyar—csehszlovák) volt határ- és pénzügyőr laktanyákban engedélyezhető. Stefan Dembinski tábornok, a Lengyel Katonai Képviselet (Przedsta wicielstwo Wojska Polskiego) vezetője azonban kitár, tott eredeti elképzelése mellett, kibővítve azzal, hogy a felállítandó táborokat lengyel költségen és kivitelezésben, de magyar vállalkozókkal építették volna fel. Több ízben hangsúlyozta, hogy a „lengyel pénzen" építendő táborokat ott állítsák fel, ahol az a lengyelek számára a legmegfelelőbb. A H. M. és a B. M. illetékes osztályvezetői láthatóan megértették Dembinskit, hogy a lengyelek „...oly területen ami északi és nyugati határainkhoz közel fekszik, érthető pszichikai okokból (a németek közelsége miatt) nem óhajtanak saját költségükön táborokat építeni."

3 1 Lásd a térképvázlatokat. 2 Maros, 1945. okt. 9. Salamon-Rátz Tamás visszaemlékezése. 3 HL. H. M. 1940-21-21-3554-11121.