Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

VI. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MŰVELŐDÉSI ÉS KULTURÁLIS LEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN - Elemi iskolák

VI. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MŰVELŐDÉSI ÉS KULTURÁLIS LEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN A menekültek szervezett művelődési és kulturális tevékenysége a Magyarországra érkezést követő hetekben megkezdődött. A táborokban 1939 októberében több általános és középiskolát szerveztek, művelődési és kulturális bizottságok segítségével tanfolyamok, szemináriumok keretében megindult a felnőtt továbbképzés is. Amatőr színjátszó csoportok, kórusok, zenekarok fellépései, lengyel nyelvű sajtó, napilapok, tábori újságok stb. a lengyel menekültek pezsgő kulturális életét mutatták. A kulturális élet különösen 1939—1942 között volt rendkívül sokrétű. A tiszti táborokban a tisztek — többek között — tanfolyamok, előadások tartásával, hallgatásával, nyelvtanulással (tanítással) találtak maguknak tevékenységi lehetőséget. Amikor a munkavállalás általános gyakorlattá vált, az idő és előadók hiányában jóval kevesebb (bár tartalmas) előadás és tanfolyam megszervezésére került sor. Elemi iskolák A lengyel menekültek iskoláskorú gyermekek részére a Magyarországra érkezés után alig egy hónappal különböző formában biztosították a tanulás folyamatosságát. Nagykanizsán 1939 október közepén a katonai és polgári menekültek gyermekei részére egyaránt beindították az általános iskolai oktatást. Az iskola megszervezését a Konin-i általános iskola volt szakfelügyelőjére bízták. Az általános iskola október 12-én 12 pedagógussal és 21 tanulóval kezdte meg működését. Az iskola igazgatója Félix Biegnowski lett. Az oktatás délutánonként az egyik magyar elemi sikolában folyt. (A lengyel gyerekek közül néhányan magyar iskolába is jártak, pl. Stella Knoll és Michalina Majowna a nagykanizsai zeneiskolának beiratkozott, osztályozott tanulói voltak.) 1940 májusában a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság iskolai osztályának vezetője dr. Dziejiel látogatást tett Nagykanizsán. A látogatás alkalmával a legeredményesebb munkát végző lengyel pedagógust 90 pengő, három tanárt pedig 30—30 pengő jutalomban részesített. A nagykanizsai (és a többi) lengyel iskolában folyó oktató-nevelő munkát nagymértékben megnehezítette a lengyel tankönyvek, szemléltető eszközök részleges, illetve teljes hiánya. Az iskolai oktatást szorosan összekapcsolták a különböző kulturális tevékenységi