Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN

A lengyel tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek, az alsóbb parancsnoki kar tagjai rangjukat megtarthatták, kitüntetéseiket viselhették, tiszteletadás és fegyelem szempontjából a magyar hadseregben érvényes szabályoknak lettek alávetve. A katonai menekülttáborok élére magyar tiszteket állítottak, akik szervezték és irányították a parancsnokságok alá tartozó táborokat, illetve táborcsoportokat.

29 A lengyel menekültek fogadása, elhelyezése napokon belül nemzeti ügy lett, mindenki segítette őket. Bartha Károly honvédelmi miniszter a parlamentben beszámolt a lengyel menekültek elszállásolásáról, de a valóságot megszépítve vázolta a helyzetet. Interpellációs kérdésekre adott válasza elsősorban a sajtónak szólt. Válaszából azonban következtetni lehetett a hatóságok munkájának hatékonyságára. „Ami a lengyel katonák elszállásolását illeti,... nem egyszerű feladat. Minden rendelkezésünkre álló épületet igyekszünk számukra biztosítani. A menekült tiszteket a saját tisztikarunk üdülőhelyiségeibe szállásoltuk el. A legénység elhelyezése nem ideális ugyan, de lassanként ez is megoldódik... Nem tudjuk garantálni, hogy a táborokból, amelyeknek drótkerítéssel való körülkerítése most van folyamatban, senki ne tudjon eltávozni." A tudatosan „felületesen" őrzött menekült katonák 1939 szeptember végétől kezdődően tömegesen hagyhatták el az országot — ennyiben hasznos volt a táborokban tapasztalható „nagyvonalúság". A Bartha által vázolt helyzetnél reálisabban ítélte meg a menekültek viszonyait dr. Frank Richárd, aki október elején valamennyi lengyel katonai tábort meglátogatott. Jelentésében beszámolt arról, hogy a tisztek elszállásolása szinte valamennyi táborban megoldott, viszont sok olyan tábort talált — Nagycenk, Bük — ,ahol a legénység elszállásolása emberi lakásra alkalmatlan helyiségekben történt.

30 A Duna-kanyar üdülőhelyein elhelyezett katonai menekültek lényegesen jobb körülmények között éltek. „Az elhelyezés a visegrádi csoportnál... minden tekintetben kielégítő, sőt helyenként luxusszerű is."

31 Az elhelyezési körülmények helységenként változtak, egyben azonban megegyeztek: valamennyi táborban kifogástalan volt az élelmezés és ha kényelmet nem is mindenütt, de az egészégügyi feltételeket mindenki számára biztosították. A rendszeres és tömeges méretű szökések következtében 1940 tavaszára a túlzsúfoltság minden táborban megszűnt, s a munkavállalási lehetőség a menekülteknek olykor a magyar lakosságnál jobb életlehetőségeket biztosított. A lengyel menekültek Kárpátalján keresztül érkeztek az ország különböző helyeire. Azokban a szeptemberi napokban a sokféleképpen és sokat hangoztatott lengyelbarátság a gyakorlatban igazolódott be: A helyi lakosok ezrei anyagi lehetőségeiken túl siettek a testileg, lelkileg összetörten érkező lengyelek segítségére. Levelek, beadványok százai, a visszaemlékezések bizonyítják, hogy a hatóságok és a lakosok mindent megtettek, hogy a hazátlanság első napjait elviselhetővé tegyék az egzisztenciájukat, otthonaikat elvesztő menekültek tízezrei számára. A magyar—lengyel határmenti falvakban dobszóval hirdették ki, hogy a menekültektől a ztoty-t mint fizetőeszközt el kell fogadni.

32 Tarcaközön a pályaudvari katonai parancsnokság adott utasítást azoknak, akik vonakodtak a menekültek vásárlásait 29 Vö.: HL. H. M. 1941-21-21-4390-11300. 30 HL. H. M. 1939—12—12—3089—55981. Dr. Frank Richárd vezértörzsorvos, a honvédorvosi kar főnökének jelentése a lengyel katonai menekülttáborok szemléjéről. 1939. okt. 10. 81 HL. H. M. 1939—12—12—3089—58931. Dr. Frank Richárd vezértörzsorvos szemlejelentése 1939. okt. 28. 32 OL. B. M. 1939-1940-IX-15-4024-107 (3788).; OL. B. M. 1939—1941—III—9—5181. A pénzbeváltással kapcsolatban lásd még: OL. B. M. 1939—1941-IX—9—4013—151030.