Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.
dolgozott a gyenesdiási szőlőkben, négy munkavállaló hosszabbi ideig Oltványi László építkezési vállalkozó révfülöpi, alsóörsi, badacsonytomaji munkahelyein dolgozott. 56 A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Gyermekklinikájának igazgató professzora Dr. Duzár József a keszthelyi Stefánia Kozlowskát nevelőnőként alkalmazta. 57 Az 1942. évi őszi betakarítási munkálatok miatt több munkaalkalmat kínáltak fel, mint ahány lengyel munkavállaló volt. A munkabérajánlatok ennek ellenére rendkívül nagy eltérést mutattak. Keszi Imre bazsi kisbirtokos pl. teljes ellátás+zsebpénz ellenében kívánt lengyel munkást foglalkoztatni. 58 Szentgály Jenő ny. ezredes tanyakeresztesi gazdaságába 1942 augusztusában a zalaszántói katonai táborból kért munkást. 59 Az ipari ill. az iparszerű munka viszonylag kifizetőbb volt. Alsózsidről Marian Dabrowski több honfitársával együtt 1942 szeptemberében a nagykanizsai Stern Mór és Fia Téglagyár alkalmazottjaként dolgozott. A téglagyárban alkalmazott lengyelek fizetése „... a téglagyári munkásoknak megállapított munkabér, amely munkanemenként változó de óránként 0,36 pengő plusz 30% volt. 60 Berényi Béla cement, mész szén nagykereskedő cementgyárában négy fő, Bujdosó István cementgyárában két fő, Horváth János keszthelyi jéggyárában szintén két fő, a Kisbalaton Vízrendező Társulatnál és a keszthelyi kórházban egy-egy fő dolgozott. A keszthelyi állami útépítkezés 7l-es szakaszán nyolc lengyel szakember, a Festetics uradalom Georgiconi Intézőségében 16 polgári menekült állandó napszámosként dolgozott. 61 Az ország más területein élő lengyel munkavállalók fizetésében is óriási eltérések mutatkoztak. A zugligeti lengyel munkástáborhoz tartozó szekszárdi munkásosztag tagjai mezőgazdasági (szőlészeti) és építkezési munkán dolgoztak, napi keresetük a végzett munkáktól függően 1,50—4 pengő között váltakozott. A Hunnia filmgyárban 1942-ben 60 lengyel menekült dolgozott, átlagos napi keresetük 4—10 pengő volt, de volt néhány olyan lengyel szakember is, aki napi 10—12 pengős keresettel rendelkezett. 62 A menekültek tevékenységével, szorgalmával a munkaadók többnyire elégedettek voltak, a lengyel munkásokhoz való ragaszkodásukat többféle formában ki is nyilvánították. Az előbbiekre jellemző példa a Győri Textilművek R. T. egyik levele. „Igazoljuk, hogy Piaszecsny Dominik lengyel polgári menekült gyárunkban mint gépkocsivezető van alkalmazásban. Nevezetett továbbra is alkalmazni kívánjuk, kérjük a lejárt munkavállalási engedélyének meghosszabbítását..." 63 A menekültek munkaereje iránt megnyilvánuló nagy keresletre való tekintettel 64 a lengyelek munkavállalásának módját 1942 végén egységesen szabályozták. A H. M. (a B. M. IX. osztályával egyetértésben kiadott) rendelete értelmében a „munkára kiadás csakis a munkaadónak a táborparancsnokságokhoz írásban benyújtott kérelme alapján történhet. A táborparancsnokság írásbeli megállapodást köt a munkaadóval. A megállapodásnak tartalmaznia kell a fizetési, elhelyezési (lakás) és élelmezési feltételeket, valamint azt, hogy a munkahelyre és a munka be58 ZML 3—1939/1942. Véghatározat Mieczyslaw Sikorowski és társainak munkavállalásáról. 1942. okt. 10. « ZML 3-1894/1942., Vö.: ZML 3-1927/1942. Véghatározat. 58 ZML 3-1902/1942. 59 ZML 3-1958/1942. 60 ZML 3-1987/1942. A fizetéssel kapcsolatban lásd: ZML 3-1593/1942. 61 ZML 3-2047/1942. 62 Materyaty obozowe, zesz. XXXX. 24. XII. 1942. 34-35. 63 ZML 5-3045/1944. 1942. szept. 28. 64 Vö.: HL. H. M. 1942—21-21—5208—19 924. A szombathelyi III. hadtestparancsnokság (11.000/536 sz. Eln. III. L-1942.) jelentése a H. M. 21. osztályának.
