Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)

I. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZÉSE 1939. SZEPTEMBERÉBEN

Az MTI szeptember 21-i jelentése a Magyarországra érkezett lengyel menekültek számát 20 ezer főre becsülte.

19 A „Független Magyarország" czernowitzi különtudósítója beszámolt a menekülés és a magyar—lengyel határ menti — átmeneti — elszállásolási körülményekről „Mindenfelé menekültek, a középületekben hevenyészetten felállított kórházak: minden helyet elfoglalnak a határon át özönlő lengyel menekültek... számítások szerint húszezer katonai és ötvenezer polgári menekült lépte át a (magyar—lengyel) határt."

20 A menekülés napjaiban társadalmi fogadóbizottságok tevékenykedtek a magyarlengyel határon, amelyek a Kárpátaljára érkező első polgári menekülteket Uzsokról Ungvárra, majd az ország belseje felé irányították.

21 A menekültek fogadása nem volt egyszerű dolog, mert azok rendszertelenül, „.. .gyalogszerrel, szekéren és gépkocsikon, férfiak, asszonyok és gyerekek érkeztek... "

22 vegyesen, a legtöbb esetben — az időjárásnak megfelelő ruha — élelem és pénz nélkül. Ezekről a napokról érdekesen ír Dobi István: „Teleki — mint utóbb kiderült — meg sem kérdezte a minisztertanácsot, hanem hivatta Keresztes-Fischert ezzel tanácskozott, majd utasítást adtak, hogy mint barátokat és testvéreket fogadja a határőrség és a közigazgatás a lengyeleket. Éjjel nappal jöttek a menekültek a katonák velük együtt cipekedtek a Kárpátokban, talán negyedmillió ember is lehetett, akik átjöttek, nálunk kerestek menedéket."

23 A menekültek több tízezres fogadására azonban a hivatalos szervek nem voltak felkészülve. Bizonyos időre volt szükség, míg a magyar kormányszervek a menekültek elhelyezését, ellátását intézményesen megszervezték. Átmeneti megoldásként a menekültek elhelyezését és ellátását társadalmi szervek vállalták magukra. A Magyar—Lengyel Egyesületek Szövetségéből a Magyar Vöröskereszt segítségével magyar és lengyel társadalmi aktivisták bevonásával a budapesti lengyel követség és konzulátus egyetértő támogatásával magyar társadalmi szervként megalakult a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság (W^giersko-Polski Komitet Opieki nad Uchodzcami). A Bizottság néhány nap alatt magyar és lengyel tisztviselőkkel működő irodát, a határmenti helységekben fogadó, elszállásoló és étkeztető állomásokat, orvosi segélyhelyeket létesített.

24 A társadalmi szervek számára nagy segítséget adott a városok, falvak népe, mindfőnöke telefonon értesítette a Honvédelmi Minisztériumot, hogy a Lengyel Nemzeti Bank ezüstkészletének egy része (négy speciális tehergépkocsin elhelyezett ezüst mennyiség) Volócra érkezett. Lásd: H. L. H. M. 1939. Vkf. 1. 4733. Hírek IX. 20/21-én éjjel. Leon Michaíczyk visszaemlékezése szerint Magyarországra érkezett a Lengyel Katonai Térképészeti Intézet (Bieganski 41.) felszerelésével együtt, a 3. nehéztüzérségi ezred, stb. amelyet csak Beregszásznál fegyvereztek le a magyar hatóságok. Lásd Ksyk (1971) visszaemlékezését. A lengyelek Magyarországra érkezéséről a sajtó pozitív hangnemben tudósított. Vö.: Magyar Nemzet 1939. szept. 24., Magyarország 1939. szept. 24. (Az MTI ungvári tudósítása szept. 23.), Magyar Jövő (Miskolc) 1939. szept. 22. Több ezer lengyel menekült utazott át Miskolcon szerdán és csütörtökön c. cikke külön figyelmet érdemel. 19 Független Magyarország 1939. szept. 25. (szept. 24-i tudósítás). 20 Magyarország 1939. szept. 21. Vö.: Magyarország 1968. júl. 28. 22 Magyar Nemzet 1939. szept. 20.; Dobi, 132. (Dobi István emlékiratában megemlítette, hogy a szervezett magyar munkásság a tragikus szeptemberi napokban abban reménykedett, hogy a lengyel hadsereggel Hitler nem fog „egyhamar" boldogulni. A háború első napjai azonban sejteni engedték a harcok kimenetelét, „ekkor még jobban gyűlöltük Hitlert és siratjuk a lengyeleket.") 23 Dobi, 132. 24 Antall, 15. Vö.: Maros, 1945. okt. 9. A II. világháború kitörése után a Magyar Vöröskereszt 200 ezer pengőt gyűjtött össze Lengyelország számára. A hadműveletek alakulása miatt a gyógyszersegélyre gyűjtött pénzösszeg zömét a Vöröskereszt 1939 őszén a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság rendelkezésére bocsátotta. Salamon-Rátz Tamásnak, a bizottság titkárának 1945 őszén adott nyilatkozata szerint: „A magyar kormány nem tudta mitévő legyen. Bizottságunk viszont már a határon várta az éhező és lerongyolódott ezreket és itt azonnal pénzsegélyeket osztott ki a 200 ezer pengős alapból..."