Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
V. FEJEZET A LENGYEL MENEKÜLTEK ÉLET- ÉS MUNKALEHETŐSÉGEI ZALA MEGYÉBEN 1939–1944.
zad, a III. szombathelyi hadtest területén pedig 15—20 munkásszázad munkaerejére számítottak. 20 A H. M. 1940 márciusában megvizsgálta a katonai menekültek esetleges szakmai átképzésének és a munkavállalásnak általános lehetőségeit. A H. M. 17. osztálya a menekültek ipari munkára való kiképzését (áthelyezését) a külpolitikai szempontokat is figyelembe véve nem tartotta sem szükségesnek, sem pedig lehetségesnek. „A lengyel haderő internált tagjai valószínűleg olyan huzamos ideig nem tartózkodnak nálunk, hogy érdemes volna az átképzést ill. a kiképzést foganatosítani. Egyébként is indokoltnak tartjuk, hogy az átképzéssel ill. a kiképzéssel felmerülő költségek inkább magyar munkásaink... képzésére fordíttassanak, mert így a szakmunkások állandóan a hazai ipar rendelkezésére állnának." 21 A hadigazdálkodás és a behívások (később a harctéri veszteségek) miatt egyes területeken munkaerőhiány jelentkezett s különböző helyekről a lengyel munkaerő fokozottabb igénybevételét szorgalmazták. A kisiparosok, gazdák, továbbá különféle vállalkozók — a szokásos bérért — szívesen alkalmaztak lengyel szakembereket. A nagykanizsai Kende István mérnök 1940. október 1-én a keszthelyi főszolgabíróhoz írott levelében lengyel földmérőmérnökök (rajzolók) alkalmazásána k lehetőségeiről érdeklődött. „Nagykanizsa állami felmérését végzem és itt nagyon jól tudnám használni egy Gratz nevű lengyel menekültet, aki jelenleg Keszthelyen van". 22 Kende mérnök külön hangsúlyozta „.. .nekem erős érdekem volna, ha ő már itt lenne.. ." 23 Leon Michalczyk földmérőmérnök (tartalékos alhadnagy, egykori menekült) visszaemlékezése szerint Zala megyei viszonylatban is nagy volt a kereslet a műszaki képzettséggel rendelkező lengyel szakemberek iránt. Nagykanizsa újra felmérésében Kende mérnök irányításával Leon Michalczyk is résztvett. Michalczyk 1939 novemberétől dolgozott Kende irodájában. Amikor a tábort Zalaszentgrótra illetve Zalabérbe helyezték, Michalczyk Gönczi mérnök irodájában kapott állást. „A helyzet szerencsésen úgy alakult, hogy Gönczi mérnök Zalaszentgrót melletti Csáford faluban felmérést végzett. Bevontak a munkába mint a felmérő csoport egyik vezetőjét. A mérések elvégzésére felvettem néhány tiszttársamat, ily módon lengyel felmérőcsoport létesült. Ennek a ténynek igen nagy jelentősége volt, mivel egész nap friss levegőn voltunk, fizetett munkát végeztünk és havi 150 pengőt kerestünk... a felmérésnél a magyar parasztok szívélyes vendégszeretettel fogadtak bennünket.. ." 24 írta visszaemlékezésében Michalczyk mérnök. A nagykanizsai táborból igen sok lengyel távoli városban dolgozott. A nagykanizsai katonai tábor állományába tartozó Eugéniusz Érteit pl. két évig Kovács József műhelyében és Német Zoltán üzletében heti 50 pengős fizetéssel Devecseren dolgozott. 25 A menekültek egy része nyelvi nehézségek és egyéb okok miatt nem tudott képzettségének (olykor egészségi állapotának) megfelelő munkát találni. A rendszeres havi segély a források szerint nem mindig, nem mindenkinek és nem mindenhol biztosított tartós, elfogadható életfeltételeket. Szíjártó karmacsi körjegyző augusztus 24-i jelentésben felhívta a főszolgabíró figyelmét a Karmacson elhelyezett pol20 HL. H. M. 1940-21-21-35 556-27 919. 1940. jún. 6. A IV. pécsi hadtest területén 2-3, az V. szegedi hadtest területén 1—2, a VII. miskolci hadtest területén 10—12 század felállítását irányozták elő. 21 HL. H. M. 1939-21-21-3205-519 490. 1940. márc. 27. 22 ZML 2-184/1941. 23 Uo. 21 Michalczyk, Visszaemlékezés. 25 Érteit, Visszaemlékezés.
