Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején - Zalai Gyűjtemény 3. (Zalaegerszeg, 1975.)
IV. FEJEZET A MENEKÜLTTÁBOROK HELYZETE AZ 1942–1944. ÉVEKBEN - Politikai mozgalom a Zalai megyei lengyel menekülttáborokban 1942-ben
katáborokból Magyarországra menekült francia, holland, belga, angol 48 stb. volt hadifoglyok életkörülményeit. A lengyel menekültek iránt megnyilvánuló külföldi érdeklődés, a menekültek tényleges helyzete a Kállay-kormány számára egyre fontosabb lett. Többek között ezzel magyarázható az is, hogy 1943-ból viszonylag kevés panaszlevél keletkezett. A felmerült problémákat rövid időn belül — néhány kivételtől eltekintve — megoldották. A keszthelyi lengyel Üdülőtábor túlzsúfoltsága is mérséklődött. Sármellék községben (magánházakban) ideiglenesen 35 fő, előzőleg Keszthelyen lakó lengyel polgári menekült nyert elhelyezést. A keszthelyi Üdülőtábor és néhány esetben a városi tábor létszámcsökkentésével lehetett csak megvalósítani az ország minden részéből Keszthelyre beutalt lengyelek elhelyezését. 49 A zalai táborokban 1941 — 1942. évben tapasztalt politikai nyugtalanság (agitáció, németellenes magatartás kinyilvánítása stb.) miatt igen sok — az ország különböző táboraiban élő — lengyel menekült Zala megyébe való látogatását megakadályozták. Tadeusz Lucjan Szulc alezredes rokoni látogatásra Keszthelyre szeretett volna látogatni. Szulc alezredesről azonban köztudott volt, hogy társasági összejöveteleken „németellenes kijelentések sorozatát követte el", azért a H. M. arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szulc alezredes keszthelyi látogatása Magyarország „politikailag legfertőzöttebb táboraiban" a németellenes érzelmek felszítását eredményezné. 50 A H. M. és a B. M. IX. osztályának vezetői: Baló Zoltán ezredes (majd utóda, Utassy ezredes) és dr. Antall József igyekeztek olyan szituációt teremteni, amely a lengyel katonai és polgári menekülteknek a legnagyobb szabadságot biztosította. A polgári menekültek internálását, a katonákhoz hasonló őrzését és ellenőrzését Antall József több ízben is — nagyon ügyesen — anyagi, személyi és külpolitikai okokra való hivatkozással lehetetlenné tette. Baló előterjesztésére Schindler Szilárd altábornagy a H. M. földi főcsoportfőnöke pl. 1941. közepén (!) rendeletileg biztosította, hogy a családtagjaikkal együtt élő (és az egészségügyi szempontból rászoruló) lengyel tisztek számára „írásban adott becsületszó" ellenében a szabad mozgást és a táboron kívüli lakást engedélyezni kell. 51 Ezeknek a politikai szempontból is figyelemreméltó intézkedéseknek szellemében pl. a zalaszentgróti tiszti tábor lakóinak, Szécsy tábornok hozzájárulása után a „.. .mozi 5 és 7 órai előadásának látogatását a táborparancsnokság megengedte... (a lengyelek) fürödhetnek a strandon is." 52 A katonai (legénységi) táborokban levő legénységi és altiszti állományú egyének számára azonban kevesebb szabadságot és kedvezőtlenebb elhelyezési körülményeket biztosítottak. A munkára kiadott vagy egyéni munkavállaló katona ezért sok esetben nem a saját táborába tért vissza, hanem mint „civil" menekült valamelyik polgári táborban jeletkezett. A katonai személyek az előbbi okokból sűrűn felkeresték a zalai táborokat. Kamocsay Jenő miniszteri osztálytanácsos 1943. augusztus 14-én felhívta a keszthelyi járás főszolgabírójának figyelmét,hogy „...a lengyel menekültek újabb felvételénél (nagyobb) lelkiismeretes gondossággal járjon el, mert a (H. M. 456458/2. i-1943) 48 Vö.: Lagzi Magyarország 1972. szept. 27. 19 Vö.: OL B. M. 1942-1944-IX-9-246247. 1943. júl.; ZML 3-2509/1943. 50 Az ún. Szulc üggyel kapcsolatban lásd: HL. H. M. 1942-21-21-5705-550399. A 3. csendőrkerületi parancsnokságnak Tadeusz Lucjan Szulc internált lengyel alezredes elleni nyomozási jegyzőkönyve. Bizalmas. 1942. okt. 29. A Keszthelyre utazással kapcsolatban: HL. H. M. 1943—21 — 21-6758-526860.; HL. H. M. 1943-21—21-6788-461756. 51 Vö. OL B. M. 1944-IX-10-4019-10757.; HL. H. M. 1941. Eln. 21-21-4389-264407. 52 HL. H. M. 1943—21—21—6116—(11000 III. L. 107.).
