Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Simonffy Emil: Zalaegerszeg harca a legelőért.
4. Nagy volt az eltérés a város és az uradalom álláspontja között abban a kérdésben is, hogy hogyan kell kiszámítani a legelőjárandóság mértékét. A városiak szerint elméletileg eszmei úrbéri telkeket kell alkotni, és azután megállapítani az egy telekre járó legelő mennyiséget. A városi ügyvéd számítása szerint a városiak tulajdonában van 205 hold belső telek, 1822 hold szántóföld és 956 hold rét. Ez összesen 2983 hold. Zalaegerszeg határa a Mária Teréziaféle urbárium szerint az I. osztályba tartozott, egy egész telek tehát 25 holdból állt (egy hold belsőség, 18 hold szántó és hat kaszás rét). A 2983 holdat el kell osztani 25-tel, akkor megkapjuk a városban levő 119 2 /s eszmei telek számát. Ehhez még hozzá kell számítani a 114 zsellér után (nyolc zsellér = egy telek) 14 2 /g telket, a jegyző és a mester illetőségeként fél-fél telket, a plébános 164 holdnyi belsősége, szántója és rétje után hasonló számítással 6 4 /s telket. Tehát — a városi ügyvéd számítása szerint — a földesúrnak 141 eszmei telek után kellett volna a legelőjárandóságot kiadni. Egy telekre 12 holdat kívántak, mert a legelőt nagy részben csak erdőben és gyenge minőségben kaphatják meg. E számítás szerint a városiak 1692 hóidat igényeltek az 1924 holdnyi közös legelőből, a közös legelő közel 88 százalékát. Ebbe a mennyiségbe azonban a kavicsos gödrök, az árkok és utak nem számíthatók be. Az erdei legelőt úgy kérik, hogy ott az uradalom gubacs- és makk-termés esetében se korlátozhassa a városiak legeltetését. 2 *' Az uradalom e számítás vitatásában nem is bocsátkozott bele, hanem eleve elutasította azt a lehetőséget, hogy eszmei jobbágy telkeket lehessen alkotni. Erre a törvény — az uradalmi ügyvéd szerint — nem nyújtott lehetőséget. A városi ügyvéd ezzel kapcsolatban azonban arra hivatkozott, hogy maga a törvény ad erre példát a plébánosokkal kapcsolatban. Ezt az úriszék elismerte. 27 Az uradalom a legelőjárandóság kulcsául az állatok számát kívánta felfelhasználni. Az 1837. évi rovatos adóösszeírás szerint a városban 304 vonós állat és tehén, valamint 207 sertés volt. Egy hold legelőn — az uradalmi ügyvéd állítása szerint — négy-öt marha is megélhet, de az uradalom egy holdra — nagy lelkűségét hangoztatva — csak kettőt számított, a sertésekből pedig tizet. így ígért az „Alsó erdő"-ből 172 holdat, ezen felül az uradalom hajlandó volt még ingyen átengedni a szétszórtan fekvő 43 holdnyi közös területet is. Tehát az uradalom — ha a minőségi különbségeket nem is vesszük számításba — a város kívánságának nem egészen egy nyolcadát volt hajlandó adni. Az uradalom szerint azért járt több marha a legelőre, mint amennyi az összeírásban szerepelt, mert a hazátlan zsellérek, a hegyi lakosok, a zsidók, valamint azok is tartanak marhát, akik a szántóföldekre és a rétekre építkeztek. Ezeknek viszont az uradalom nem köteles legelőt adni. A városiak erre azt válaszolták, hogy 1836-ban több száz marha veszett el a járványban, ezért az 1837. évi összeírást nenílehet alapul venni. Az 1777. évi összeírásban 817 darab marha 20 Uo. 26, 57, 77—78. — A városi ügyvéd a 26. lapon 27 holddal számolta az egész telket és nem vette külön számba a plébános földjét. 27 Uo. 7—8. 25. 56. ÍJ 4
